Álláspont

Tetszenek tudni, természetesen – a nyomtatásban megjelenő sajtónál számos gyorsabb hírközlő eszköz van manapság –, hogy szerdán megbukott a román kormány.

Nem vagyok eléggé tájékozott annak eldöntésére, hogy Románia 2020. februárjának 4. napján valóban ismét belépett-e a Guinness World Records-ba. Csak feltételezem (zárójelben: biztos vagyok benne), hogy igen.

Mi, magyarok, szeretünk ünnepelni, ünnepeket megülni, enni, inni, mulatni, szép ruhába öltözni.

Minap egy hazai tévécsatornán valamilyen politikai vita során az egyik résztvevő szájából hangzott el egy vélemény, valahogy így: ha A Német (Neamțul) nem tett volna keresztbe, akkor…

Ha a Nyájas Olvasó azt hiszi, hogy e cikk szerzője netán témahiányban szenvedne, nincs igaza. 2020. február 4. napja ugyanis számtalan (de legalább számos) említésre és kommentálásra érdemes témát szolgáltatna.

Valamelyik nap erősen meggondolkoztatott Jámbor Gyula barátom fajsúlyos írása: minden mindennel összefügg – emlegette és ez valóban így van, még ha másoktól is többször hallottuk ezt a posztulátumot.

„Európa-szinten nevetségessé váltunk”, nyilatkozta a Nemzeti Liberális Párt egyik alelnöke, az újságíróból politikussá avanzsált európai parlamenti képviselő a minap, erősen kitámadva a másik Orbánt, Viktort, a magyarországi miniszterelnököt, akit a Hargita megyében kirobbant „migránsellenes lázadás” fő értelmi szerzőjének és felelősének minősít.

Nagy-Britannia kilépése szomorú precedens az EU számára. Évtizedes bővülés után először fordul elő az unió történetében, hogy egy tagország kilépjen, megfordítva ezáltal a nem is olyan rég még megállíthatatlannak tekintett tendenciát.

Az idei év januárjának legvégén – egy pénteki, kelet-európai időszámítás szerint már szombati napon, amikor a londoni Big Ben harangjátéka elütötte – felvételről, mert még jövő évig teljes felújítás alatt áll – a 23 órát (közép-európai időszámítás szerint az éjfélt), Nagy-Britannia, az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból.

Minap olvastam egy baloldali, mondanom sem kell, hogy ateista filozófus kommentárját a keresztény hitvilágról. Szerinte a keresztény hitben ígért mennyország rendkívül unalmas hely, ahol az oda kerülők egyetlen megengedett tevékenysége, hogy örök időn keresztül dicsérjék az Urat.

Karbon-semlegessé válik az Európai Unió a következő 30 éven belül. Legalábbis a decemberben beiktatott új Európai Bizottság (EB) elindította, s az Európai Parlament elfogadta zöld megállapodás ezt célozza.

Csütörtökön megjelent cikkem elé (Koronavírus: még egyszer) egy híres Ady-idézetet biggyesztettem (Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor) abban a meggyőződésben, hogy a lerágottcsont-témával többé nem foglalkozom. Mert zsenáns, hogy az újságíró egy témáról sok bőrt lehúzzon, mintha nem volna egyéb témája.

A fenti motivációs mondatot nemrég olvastam egy masszázsszalon falára kiakasztott naptáron, s jót is kacagtam, hogy lám, milyen egyszerű az élet.

„Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor”
(Ady: Elbocsátó, szép üzenet)

Mondhatnám inkább emlékezetes nap, hiszen a világ nagy részén, főleg a nyugati civilizáció berkeiben, holokauszt emléknap lett január 27. Háromnegyed évszázad, 75 év telt el azóta, hogy a szovjet csapatok végre elérték Auschwitzot, ezt a jelentéktelen kis déllengyel várost, amely azóta világhírű lett.