Mi, itt hagyott (felejtett) „öregurak” kapkodjuk, csóváljuk a fejünket, fénytelen, fáradt szemünket kikerekítjük, csodálkozunk, hogy a világban ez is az is megesik.
Velünk és a fiatalokkal is. Velük is, de… ők csak rohannak, a panaszkodásra sincs idejük.
2015. március 25. 19:35 (szerda)