Álláspont

Egy hónappal ezelőtt nagy dérrel-dúrral vonultak ki az építők a városon átvezető kerékpárút építéséhez.

Mindig csodáltam a tevékeny, örökmozgó, szüntelenül 40 fokos lázban élő embereket.

A parton ott a tiltótábla: A Marosban tilos a fürdés!
Találgatom. Talán azért, mert a folyó vize fertőzött?

Előrebocsátom, a rendőrökkel semmi különösebb bajom nincs, de amikor egy-egy elhízott rendőrrel találkozom, önkéntelenül elgondolkodom: vajon túlsúlyos állapotában el tudja-e látni munkaköri feladatait?

Kedden Victor Ponta hivatalosan is bejelentette, hogy indul a novemberi elnökválasztáson.

Ám nem az a fő gond 2014-ben az Európai Unió Romániájában, hogy közel negyedmillió európai állampolgárnak a hüvelykujját kell festékbe mártania, hogy ország-vezetőt válasszon, hanem inkább az, hogy az ország négy- és ötévenként megválasztott vezetői az iskolaügyet századrangú problémaként kezelik, s még annyit sem tudtak elérni, hogy az ország lekerüljön az analfabetizmus szégyenpadjáról.

Olvasom az egyik aradi internetes honlapon, hogy a nagylaki vámosok az országba bejövő, német rendszámú furgonban 11 kerékpárt találtak, amelyeket, a kocsi tulajdonosa szerint, egy brádi magánszemélynek kellett volna leszállítania.

Valakitől kaptam egy paksaméta iratot: két családról személyes iratokat, néhány fotót. Így, a környezetből kiszakítva nem tudok mit kezdeni velük, hiszen nem ismerem a családot, tanulmányba nem tudom beilleszteni. Pedig akadna néhány olyan, amelyet feltétlenül meg kellene őrizni az utókornak.

„Réges-régen, hajdanában-danában, FICZAY DÉNES tanár úr Aradon úgy szerettette meg velünk – velem legalábbis – a magyar irodalmat, hogy tréfás anekdotákat mesélt; olyat, ami nem volt a tankönyvben egy-egy íróról. Felkeltette érdeklődésünket, és azután örömmel olvastunk el egy-egy életrajzot, kritikát, értelmezést, „jópofaságokat vadászva”.

Az utóbbi időben mind több aradi épület falára van kifüggesztve egy figyelmeztető tábla: „Vigyázz, hull a vakolat”, olyan magasságban és olyan módon, hogy a járókelő figyelmét nem vonja magára.

A(z immár csak múltbeli?) Nemzeti Liberális Párt (PNL) hazai viszonylatban tekintélyes hagyományokkal bír, jövőre lesz 140 éve az alapításának.

Zala György munkáját, a Szabadság-szobrot megtaláltuk, kiszabadítottuk, hosszú ideig biztonságos helyen tároltuk, restauráltuk, felállítottuk, felavattuk és immár 10 éve gyönyörködünk... vagy helyesbítek: gyönyörködnénk benne.

Az elnökválasztási küzdelem, a lebonyolítás szempontjából valamely sportág világbajnokságához, vagy az olimpiához hasonlítható: a sok induló a párharcok során folyamatosan feleződik, hogy majd ketten maradjanak, s küzdelmük dönti el a végső győztest.

Szeretem a nyári záporokat. Gyermekkorunkban a hirtelen eleredt zuhé elől eresz alá, kapualjba húzódva úgy élveztük a hólyagokkal bugyborékoló tócsákat, az utca kövezetét néhány perc alatt tisztára mosó égi áldást.

Egy fővárosi sportlapban a Románia–Görögország férfi vízilabdamérkőzés kapcsán jelent meg egy írás ezzel a címmel, pontosabban ennek többes szám első személyben fogalmazott változatával.