Álláspont

Mielőtt a kedves olvasó a cím olvastán széttépné az újságot: nem a szerkesztőség, nem a cikk írója, hanem az Új Jobboldal nevű mozgalom álláspontját rögzítettük.

Bejárta az országot a hír: a Régiófejlesztési Minisztérium európai korrupcióellenes osztályának főnökévé egy olyan népdalénekesnőt neveztek ki, akinek semmi köze e fontos területhez, se végzettsége, se tapasztalata nincs ahhoz, hogy eredményes munkát végezhessen.

Öt percig figyeltem a széles mosolyú fiatalembert, aki egy mobiltelefon-szolgáltató boltja előtt ingyen kínált egy márkás okos-telefont, illetve egy tablettet. Meglepetésemre öt perc alatt egyetlen érdeklődőt sem sikerült egy kérdés erejéig sem megállítania.

Óriási idő telt el azóta, hiszen 57 év több, mint egy fél évszázad, legalább két új generáció nőtt fel ezalatt, és az 56-os események szemtanúi, vagy résztvevői közül már nagyon kevesen élnek. Az Isten akkor, ezekben a nehéz napokban velem volt, mert még itt vagyok és emlékezem.

Ráth-Végh István, ha élne, kézdörzsölve Az emberi butaság kultúrtörténete újabb fejezetének megírásán agyalna.

Ismét térdepelve tárgyalt az elmúlt napokban a román kormány a Nemzetközi Valutaalap bürokratáival, hogy elnyerhesse elnéző jóakaratukat.

Egy román európai parlamenti képviselő azzal fordult a brit Daily Express napilaphoz, hogy szüntesse be a románok bevándorlása ellen folyó keresztes hadjáratát.

Ha még küldene mostanában valaki valahonnan valakinek képeslapot (vajon küld-e, magam évtizedek óta nem tettem), a címbeli szöveg közhelyes, de alkalmazható lenne.

Újabb védőhálót tervez Brüsszel a közös EU-s ügyészség létrehozása révén, amely az uniós pénzalapok ügyében lenne illetékes az országos hatóságok fölött. A Dél- és Kelet-Európa fejlesztését szolgáló, Nyugat által finanszírozott pénzalapokból jelentős összegeket sikkasztottak el.

A kerek kulturális évfordulók kapcsán – és mostanság szerencsére nem szűkölködünk ilyenekben – sok minden eszébe jut az embernek. Például az aradi színházépületek sorsa.

Parlagiasan fogalmazva azt is mondhatnánk: majdnem tiszta röhej.

De hát maradjunk a tényeknél, hisz idéztünk, az ország mondhatnánk második emberétől, az egyik kormánypárt vezetőjétől és a szenátus elnökétől, aki adott esetben, tisztjénél fogva, az ország első emberét, az államfőt helyettesíti.

Valamikor – valóságos-e a történet, vagy csak legenda, ki tudja, de valójában nem is érdekes – egy ellenálló vár védőit azzal fenyegették meg az ostromlók: ha nem adjátok fel, mindenkit kardélre hányunk stb. A válasz egyetlen szócska volt: ha...

Másodszor igazította ki a kormány idei költségvetését. Ahogy várható volt, most is lefelé, hiszen az építmény eleve ingatag alapon állt: februárban, elfogadásánál Ponta részletesen kitért a kiadásokra, viszont hamar átsiklott az ezeket biztosító bevételek fölött.

Mivel – már vagy még – véleményszabadság van, elmondhatom, hogy nem tartozom azok közé, akik örülnek a most Olténiában létesülő amerikai katonai bázisnak.

Pár nappal a nagy székely erődemonstráció után már higgadt fejjel elgondolkozhatunk azon, hogy ezúttal miért nem voltak szélsőséges megnyilvánulásai a szervezett vagy spontán többségi nemzeti hisztériának.