Álláspont

Vasárnap az urnák elé járulunk. Legalábbis azok, akiknek fontos a magyarság, Erdély és az ország jövője.

Akik figyelemmel kísérik a december 9-ei parlamenti választásokról szóló híreket, bizonyosan feltették a kérdést, miért állítják legfelsőbb szinten is, másrészről sem tagadják, hogy a jelenlegi létszámhoz viszonyítva, növekedni fog a parlamenti képviselők száma.

Szükségesek-e egyáltalán az EU-s pénzalapok? Beváltják a hozzájuk fűzött reményeket? Vagy az út inkább járhatatlannak bizonyult? A kérdések egyre inkább foglalkoztatják a nyugati közvéleményt és immár a kancelláriákat is.

Bécs nyerte el idén is azt a megtisztelő első helyezést, mely szerin Európa és a világ városai közül a polgárok életminősége ott a legmagasabb. Az osztrák főváros ezzel az előkelő helyezéssel már 2009 óta dicsekedhet évről évre.

Magyar – kettős – állampolgár is lévén, mélységesen sajnálom, hogy (objektív okok miatt) nem vehettem részt a vasárnapi budapesti neonáci ellenes tüntetésen.

Ismét plágiumbotrány rázza meg a kormányt. Több mint 2000 aláírásra alapozva, a romániai értelmiségi elit Ponta doktori címének visszavonását kéri Ecaterina Andronescu tanügyminiszter asszonytól. Két fórum ugyanis egyértelműen megállapította a plágiumot.

Románia nemzeti ünnepe, amelynek elvileg semmi köze sem lenne egyik vagy másik párthoz, politikai koalícióhoz – az országnak és érdekeinek a mindenkori pártok és szövetségeik érdekein felül kellene állniuk – mint várható volt, a választási kampány utolsó felvonásának jegyében zajlott.

Útszéli kocsmákban beszélnek csak úgy, szidják úgy egymást a naplopók, ahogy mostanság az ország első számú méltóságai, s azok udvaroncai és kiszolgálói.

Huszonkét esztendő óta a négyévenkénti parlamenti választások előtt eddig még mindig abban reménykedtünk, hogy tőlünk, polgároktól függ az ország, tehát a mi sorsunk is.

Egyetlen téma sem uralja a választási kampányt, a pártok ellenfeleik pocskondiázására összpontosítnak konkrét elképzelések helyett. Holott 2004-ben és 2008-ban másképp festett a helyzet.

Hogy az Eu-csúcs pénteken olyan kurtán-furcsán zárult, megállapodás nélkül, meglepő is, meg nem is.

E sorok írásakor még teljesen bizonytalan az EU csúcstalálkozójának eredménye, az eredeti költségvetési javaslatot visszavonták, az EU-bossok a tagállamok vezetőivel konzultáltak, s alighanem engedni fognak a többek által sérelmezett tételeknél más tételek rovására, lehet, hogy nem is lesz olyan kemény dolog Románia számára a remélhetőleg megszülető döntés. Majd meglátjuk.

Precedens nélküli nemzeti ellentétek feszítik az Európai Uniót a 2014–2020-as költségvetés kapcsán. Történelme során sose volt ekkora szakadék a donor országok és az uniós pénzalapok kedvezményezettjei között. Álláspontjaik, lakosságuk elvárásai szögesen ellentétesek.

Manapság már mosolygunk, amikor a letűnt kommunista korszak ötéves terveire emlékezünk vissza, hisz közismert, mennyire megalapozatlanok, irreálisak és propagandajellegűek voltak azok, telve hazugságokkal, melyeket egyébként bármikor teljesíteni kellett és lehetett papíron három, öt, kilenc hónappal határidő előtt, vagy akár négy, vagy három év alatt is.

A cím, tudom, kicsit félrevezető, mert hát az embernek sok mindentől, például betegségtől, munkanélküliségtől, szerettei elvesztésétől stb. kell félnie. A legkevésbé azonban a kozmikus sötétségtől, amellyel mostanság fenyegetnek.