Amikor 1858 után felépült az aradi „indóház”, azt az akkori városvezetés a városközponttól jó távolra helyeztette. Figyelembe vették a vonatközlekedéssel járó lég- (füst) és hangártalmakat (sípolás, dübörgés).
Olvasom lapunkban, hogy a Föld napján – ma, április 22-én – fiatalok, egyetemisták csoporjai vonulnak ki Aradon a Maros partjára, a Maros-ártérre, s szemetet gyűjtenek.
Az emberiség történetében, talán még a bibliai korban is voltak olyan időszakok, amikor a zavarosban halászgatók hasznot húztak a közösséget sújtó bajokból.
Kies hazánk, legalábbis az általam úgy-ahogy ismert országok között az élvonalban jár(t) a titokmánia terén. A titokmánia (lehet, hogy magyarul magam találtam fel ezt a szót?) régi gyakorlatunk.
Egyre feszültebb a helyzet a keleti fronton, a Nyugat (azaz Európa és USA) és Oroszország közötti ellentét napról napra növekszik. Ezt Josep Borell, az EU külügyminisztere már többször is elismerte, akárcsak Szergej Viktorovics Lavrov orosz külügyminiszter.
A címbeli megállapitás első részével aligha lehet vitatkozni. A másodikkal már igen: még nem értük el az „örök idők” végét (a ma születettek sem fogják), az örökkévalóság tehát csak feltételezésként létezik.
Amennyiben a NATO nem fogadja be tagként, Ukrajna kénytelen lesz atomfegyverekkel ellátni magát, nyilatkozta a német közszolgálati rádiónak Andrij Melnik, Ukrajna berlini nagykövete.
Már több mint egy éve hadakozik a világ a járvánnyal. Először csak kapkodva, tünetkezeléssel, mint a szájmaszk, kézmosás, távolságtartás, majd a szigorúbb karanténnal.
Egy héttel a történtek után is az úgynevezett „karosszék-botrányról” zeng az európai sajtó és a brüsszeli politika. Múlt héten ugyanis Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnök asszonyát súlyosan megalázták törökországi látogatása során. A megalázók ketten voltak, mindketten férfiak.
