112

Késő őszi este a lakótelepi sétányon. Egy pad mellett, kopaszodó fejével a kőre borult, hajléktalannak látszó, gondozatlan férfi fekszik a földön. Az éjszakák fagyosak ilyenkor, késő ősszel. A borostás arcú ember feje sötét tócsában (talán vér?). Járókelők jönnek-mennek a sétányon, a földön fekvő férfire ügyet sem vetnek. Ijesztően közönyösek.

Ketten megállunk a férfi mellett, aki mozdulatlanul fekszik, nem is szuszog – él-e még egyáltalán? A hajléktalan is ember – tárcsázom a 112-őt. Férfi nem mozdul. Mi történt? A földön fekszik? Beverte a fejét? Véres? Hol van? Magyarázom, hol találnak meg bennünket. Feltétlenül maradjak mellette! Maradunk, mentő késik. Néhány perc múlva férfi szuszogni kezd, majd megmozdul. Kis idő múlva négykézlábra emelkedik. Most már biztos, hogy holtrészeg, bár nem tűnik alkoholszagúnak. Próbálunk segíteni neki, nagy nehezen felültetjük a padra, ahonnan fejjel a földre bukhatott. Közben még egy járókelő csatlakozik hozzánk, két kisgyerekkel, ők is segíteni próbálnak. Érkezik egy mentő, de nem talál bennünket, hiába integetek a sötétben. A mentőautó a környéken bóklászik, végül beáll egy közeli parkolóba, onnan riasztom őket.

Hárman jönnek, két fiatalember rohammentős (SMURD) egyenruhában, a harmadik fiatalember kék kezeslábast visel. Pillanatok alatt felmérik a helyzetet – ismerik a férfit, régi kliensük. Személyi igazolványt követelnek tőle. Törökszákosi illetőségű a férfi, Temesváron csavarog. „Akarod, hogy bevigyünk a kórházba?” Nem akarja. Megpróbálják talpra állítani. A férfi hulla részeg, nem tud talpra állni. El akarja lökni magától jóakaróit. Őt hagyják békén! Érdekes, nem is alkoholszagú, inkább valami vegyszer bűze árad belőle. „Maga azt hiszi, ezek márkás italokat fogyasztanak? Ki tudja, milyen kotyvalékot ivott” – oktat ki az egyik mentős. Végül megunják a kilátástalan harcot.„Akkor itt írd alá!” Velem is aláíratják a papírt: én vagyok a tanú rá, hogy a férfi nem akart a kórházba menni.

Hát igen, mindenki megtette a kötelességét. Szomorúan indulunk mi is hazafelé, akik emberszámba vettük a földön fekvő ismeretlent. Gondozatlan férfi a padra roskadva helyben marad, ha már ez volt az óhaja. Az éjszakák fagyosak ilyenkor, késő ősszel.

Másnap reggel, munkába menet, végigmegyek a lakótelepi sétányon. A pad üres, már a tócsa is felszáradt.