99

Kevés ideig kellett a hét végén tévézni ahhoz, hogy a néző láthassa a pár százas nagyságrendűtől a pár tízezresig terjedő tüntetéseket Madridtól Los Angelesig, az erőszakos cselekményekkel is kitűnt Rómától Chicagóig, Frankfurttól Sidney-ig, Berlintől Hong Kongig. 

A „mozgalom” szeptember 17-én indult az Egyesült Államokból (talán helyesebb lenne a kezdetet az öt hónappal ezelőtti madridi tüntetéshez kötni), két hétig a sajtó és a politika múló hőbörgésnek vélte, aztán már nem lehetett tudomást nem venni róla, túl sok helyen ütötte fel fejét az elégedetlenség.

Hogy pontosan miért, az (ma még) eléggé homályos, a „Foglald el a Wall Streetet” (a New York-i utca a pénzvilág szimbóluma) konkrét akcióprogramnak nem tekinthető. Az „első igazi internetes forradalomnak” – merthogy az interneten szerveződött, mert nyilván nem véletlen, hogy egy napon tódultak a világ számos nagyvárosában utcára a tömegek – (egyelőre?) se vezetője, se szóvivője, az azonban világos, hogy résztvevői a válság következményei ellen lázadnak. Azt hangoztatják: mi vagyunk a 99 százalék, és szembeállítják magukat azzal az 1 százalékkal, amelyet a mostani bajok forrásának, okozójának tekintenek. A bankokkal, például, amelyek hibáikat a tömegekkel fizettetik meg, a nagyvállalatokkal, amelyek a maguk profitjára rendezték be a világot, a „konzumidióták” rovására, akik manapság nem találnak munkahelyet, képtelenek visszafizetni a rájuk tukmált kölcsöneket, s ha nem is éheznek a szó szoros értelmében, veszni látják az előttük felvázolt amerikai álmot.

Európában a szétfoszlott álom persze nem az amerikai, de a gondok hasonlóak. Görögországban már-már megoldhatatlannak tűnnek a bajok, Nagy-Britanniában közel két évtizede nem volt ekkora munkanélküliség, forrong Spanyolország és Itália, a romániai helyzetet ismerjük… A most tüntetőket lehet hőbörgőknek nevezni, ahogy egyesek teszik, de tudomást venni róluk lehetetlen, mint ahogy a nyilvánvalóan súlyos bajok sem seperhetők szőnyeg alá. A világ reformokért kiált, és ezek aligha lehetnek majd semmit meg nem oldó látszatintézkedések. Kérdés azonban, hogy ha volna is szándék, van-e erő a mindenképpen súlyos következményekkel járó mélyreható változtatásokra – és elviselésükre.