A 4:0 ellenére

Azt hiszem, nincs olyan romániai magyar fociszurkoló (de nem csak), akinek ez az eredmény ne dobogtatná meg a szívét. Mert minden csűrés-csavarás, ármánykodás, szabályzat-felrúgás ellenére a székelyföldi focicsapatnak sikerült kiharcolnia a feljutást a bajnoki rájátszás felsőházába. A klubhűségről tanúbizonyságot tevő játékosok, de a fegyelmezett szurkolók is bebizonyították a Román Labdarúgó Szövetségnek, hogy azért a nagyobb játéktudás csak legyőzi a hatalmi parancsszót.

Tudom, most a fenti eredmény után sokan azt mondják, hogy győzött az igazság, felejtsük el az ügyet. Sajnos, nem így van! Ha győzött volna, akkor az említett szövetség érvényben lévő szabályzatával, illetve a FIFA és az UEFA világos utasításaival ellentétben, nem rendelték volna el az újrajátszást. Az ellenfél fellebbezése ellenére érvényben maradt volna a Fegyelmi Bizottság eredeti döntése: a sepsiek játék nélkül megkapták volna a három pontot. A felsőfokú döntés viszont legalizálta az oltyán szurkolók idegengyűlölő, magyarellenes magatartását. Olyan gyermekes indokkal, hogy a szurkolók „csak” xenofób rigmusokat, nem pedig rasszista szlogeneket skandáltak. A döntés szerint hazai magyar vagy egyéb nemzetiségű játékost, sportegyesületet, klubot nyugodtan lehet szidni, gyalázni, kiutasítani szülőhazájából, de egy színes bőrű játékos megbélyegzése már nem megengedett. Nem elképesztő álszenteskedés?

Megkérdezem: ezek után vajon melyik játékvezető meri majd idehaza hasonló esetben megszakítani a mérkőzést, majd lefújni a meccset? Tehát ezután is következmények nélkül folytatódhat a gyalázkodás.

De higgadtan elemezve az esetet, már a Fegyelmi Bizottság döntése is diszkrimináló volt: nagyobb pénzbüntetést szabott ki a vétlenre, mint a vétkesre. Mondván, hogy a rendezők nem tettek meg mindent a rend fenntartása érdekében. Gondoljunk bele: mi lett volna, ha a rendezők karhatalommal (honnan annyi karhatalmista?), erőszakkal eltávolítatják a mintegy 200 renitenskedő szurkolót. A csapdába szorult toportyánféreg ordítása halk suttogás lett volna a hazai médiához képest. A Mindenható maga sem moshatta volna le a szentgyörgyiekről a románellenesség, a kirekesztő magatartás billogját. Annak ellenére, hogy a székely csapat túlnyomó többsége román nemzetiségű.

A pályán született eredmény dacára, a magam (és remélem) sok más nevében azért szurkolok, hogy a klub patrónusa, Diószegi László forduljon európai fórumokhoz. Legyenek azok bár sport- vagy akár politikai jellegűek is. Hogy ott szülessen egy olyan döntés, amely észhez téríti a román sportvezetést, amely évek óta tűri, s a mostani döntésével még bátorítja is a kisebbségellenes megnyilvánulásokat. Egy pozitív európai döntés nem változtat ugyan a jelenlegi tényeken, de precedenst teremtene a hasonló esetekben a helyes határozathozatalra. Ezt az Európai Parlamentben helyet foglaló képviselőinknek is támogatniuk kellene. Nem lehetünk minden területen mindörökké másodrendű polgárai a hazánknak!