A forradalmár halála

Nem a barikádokon, nem fegyverrel a kézben.

Ágyban, párnák közt.

Igen, ellentmondás. Igen, paradoxon.

De hát a forradalmak nem minden gyermeküket falják fel. Van, akit csak kiszorítanak, van, akiről hallgatnak, van, akit elfelejtenek. Semmi szükség rájuk. Isten őrizz, még valami bajt kavarnának a rebellis karakterükkel.

Halálával nemcsak a temesvári forradalom résztvevője távozott. (Az: az volt ugyanis, forradalom, szemben sok egyéb, inkább bohózati helyszínnel. De az áldozatok mindenütt áldozatok voltak, emlékük sérthetetlen. Csak a manipulátorok nevét borítsa szégyen.)

Nemcsak egy villogó szemű forradalmár távozott. Nemcsak az RMDSZ első irányító testületeinek egyik mindig következetes, elveihez és a közösség értékeihez hű személyisége. Hanem az erdélyi politika autonomista vonulatának egyik vezető alakja.

Lehet, vannak olyanok, akiknek ez szitokszó.

De mindenkinek, aki felismeri, hogy mit jelent, mit hordoz, mit valósít meg az autonómia, fejet kell hajtania Borbély Imre emléke előtt.

Szőcs Géza