A lustaság napja

A lustaság fél egészség, halljuk néha tréfásan, alighanemA tisztaság fél egészség mondás elferdített változataként. Számomra evidens: a ferdítés szellemes és intelligens ember műve.A lustaság a közfelfogásban semmiképpen nem pozitív emberi tulajdonság, bár a katolikus egyház hét főbűne között nem szerepel (ha csak a „jóra való restséget” nem tekintjük rokonértelműnek). Nem olyan rossz azonban, mint ahogy az első pillantásra tűnne. Létezik egy kolumbiai (Aradnál valamivel több lakosú) város, ahol jó harminc esztendeje ilyenkor, augusztusban rendszeresen megülik a lustaság napját. Bizonyára nagyobb lenne a visszhangja, ha Svájcban, az észak-európai államok valamelyikében vagy Németországban tartanák (ezek lakosai, a Föld többi részéhez viszonyítva aligha vádolhatók lustasággal). De az ötlet a dél-amerikai városban pattant ki és akár hiszik, akár nem, nagyon is reális, napjaink égető gondjára hívja fel a figyelmet. A nap ugyan nem vonult be az Egyesült Nemzetek Szervezete által elismert és javasolt több száz világnap illusztris névsorába (bár alighanem ott lenne a helye), mégis...Mert mit is mond a világ számára nagyjából ismeretlen Itagui – mellesleg virágzó – kolumbiai város kezdeményezése?Lényegében azt, hogy az embernek időnként meg kell állnia és szusszannia a mindennapi hajszában, ki kell kapcsolódnia, elengednie magát és erőt gyűjtenie az előtte álló feladatokra. Lustálkodnia. Semmiképpen sem azt, hogy állandóan a „dolce far niente” (édes semmitevés) állapotába merüljön (ez az emberiség magasan döntő többségének megélhetése szempontjából amúgy is lehetetlen volna), hanem azt, hogy néha megpihenjen a rohanásban, a napi robotban, engedjen ki a stresszből a „semmittevéssel, lustálkodással”, és kicsit feltöltődjön.Olvastam olyan tanulmányt, amelynek szerzője tucatnyi érvvel igazolja a „lustálkodás” jótéteményeit (eszerint a néha lustálkodó egészségesebben él, mert „kienged”, ellenállóbb a betegségekkel szemben, nagyobb az energiatartaléka, több jó ötlete támad, jobb a párkapcsolatában, nem utolsósorban boldogabb stb.). Szavahihető szociológusok, intézmények sorának tanulmányai igazolják, hogy a „lustálkodás” (szabadidő) nemhogy ártana, de pozitív hatású a (többnyire állandó és kártékony stresszben élő) munkaerő teljesítményére.Egyesült államokbeli kutatás szerint a magasabb intelligencia-szintűek lustálkodás közben gondolkozással töltik idejüket (ha nem mozgással, ami nem mellesleg rendkívül fontos az egészséges élet szempontjából) – a lényeg: nem fölöslegesen.Lustálkodni – időnként kikapcsolódni, feltöltődni – alapvetően fontos az ember életében. Nemcsak az egyén, hanem a társadalom szempontjából is.