A misztikus nagybetűk: LMBTQ és ami mögöttük meghúzódik (II.)

Jelen írásom természetesen nem részletezheti, hogy tulajdonképpen mi minden történt a II. világháború utáni, már több mint hét évtized alatt, mely átalakulások a Nyugat nemzeteit mind Európában, mind az amerikai kontinensen – túlzás nélkül – katasztrofális helyzetbe kényszerítették, és végső eredménye az lehet, hogy a Földről egy olyan civilizáció, kultúra tűnhet el, amely az emberiség történelmében, a legtöbbet adta bolygónk lakóinak.Célom most csak annyi, hogy figyelmeztessem azokat, akik még hisznek ebben a nagyon megtépázott keresztény kultúrában, erkölcsben. Elsősorban nem a fanatikusan vallásos, templomba járó hívekre gondolok, hanem azokra, akiknek még van értékrendjük és e szerint élnek, ismerik a társadalom etikáját, ismernek bizonyos erkölcsi határokat, van nemzeti identitásuk, hisznek a család összetartó és a kultúra emberformáló erejében. Nem szeretem a politikai jobb, vagy bal emlegetését, de tény, hogy a szokványos értelemben létező baloldal évtizedekig sikeresen alkalmazta a fent említett „metapolitikát”, azaz sikerült, a társadalom nagy részét egy egészen új, végzetesen hamis világszemléletre áthangolni. Az ötvenes években még egy hagyományos társadalmi összhang uralkodott Európában, ahol a család alapját az anya, az apa és a születendő gyermekek jelentették, és a kontinens országaiban még létezett egy nemzeti identitás, amit senki nem szégyellt, és büszkén vállalt. A hatvanas évektől elég gyorsan minden megváltozott, jött a szexuális forradalom, a feminizmus felemelkedése, diáklázadások, „kulturális forradalom”, az „egyenlőség” kihirdetése, a „nyitott társadalom” állandó emlegetése, a genderelmélet, a migráns tömegek becsábítása és így tovább. Ma Nyugaton minden arról szól, hogy a kereszténység már nem érdekes, elavult, így már megvédeni sem érdekes. Állandóan jogegyenlőségről, társadalmi elfogadásról hallunk, a szexuális szabadság helyett, most „jogaitól megfosztott kisebbségről” beszélnek. (Nem a kurdokról, székelyekről.) Öngyilkos jelöltek lettünk, mert a világszerte folyó keresztényüldözésre oda sem figyelünk, és az egyre csökkenő születési mutatók senkit nem érdekelnek igazán. Félig éberen, félig álmodozva, de nagyon bután végignézzük saját pusztulásunkat. Napjainkban, éppen a magyar gyermekvédelmi törvény kapcsán, most arról szól a vita, hogy az LMBTQ nagybetűket tisztelni kell, védeni minden támadástól, és csak áhítattal szabad a betű mögött rejlő kifejezést kiejteni, mert olyan kisebbséget jelöl, amelynek jogai vannak, amelyet nem bántani, hanem támogatni kell. Tanuljunk végre tisztességet! – figyelmeztetnek. A betűsort persze még tovább lehet bővíteni, A = aszexuális = nem érdekli a szex, I = interszexuális = nem nő, nem férfi, vagy mindkettő. Szóval őrület, de majd belejövünk. A fenti csoportok összességükben, talán 5-7%-át teszik ki az össznépességnek, de ezen személyek esélyegyenlőségére irányuló törekvést világszerte ellenőrizni kell, és az LMBTQ-személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés leküzdése, az egyik legsürgősebb feladat! (Ezt olvasom egy brüsszeli jelentésben.) Igen, ez így nagyon érdekes, és éppen ezért most ne foglalkozzunk a még világszerte tomboló éhínséggel, hiszen csak 11 ember hal éhen percenként, a vízhiányt is majd megoldjuk, egyelőre csak a Föld lakóinak egynegyede nem jut tiszta ivóvízhez, a háborúkat pedig nem érdemes leállítani, mert ha igen, mi lesz a fantasztikusan jövedelmező fegyvergyártással. A COVID viszont jó üzlet, ez még mehet így egy ideig. Különben még van egy-két csoport, akikre figyelni kellene: az ügyefogyottak, a nagyképűek, az ingyenélők és a pimaszok = ÜNIP. Nagy hiba lenne, ha ezek jogaira és kiváltságaira nem figyelnénk oda. Következtetés: Akár viccelünk, akár komolyabbra fordítjuk a szót, nagy bajban vagyunk. Már, mint azok, akik még hisznek a maradandó értékű, tisztességes, erkölcsös és normális Jövőben. Azzal a bizonyos metapolitikával talán komolyabban kellene foglalkozni! Ez a konzervatív, nemzeti oldal feladata. Vagy már elkéstünk?