Hollai Hehs Ottó

Persze tudom, hogy ez így nem igaz. Naponta történnek események, amelyek megrázzák a világot. Háborúk dúlnak, újabb fegyvereket gyártanak, az országok egymást fenyegetik, és emberek milliói rettegnek a holnaptól. Mégis azt mondom: nem történt semmi. Mert az egyetlen dolog, amire az emberiség igazán vár, még mindig várat magára.
Nincs béke.

Ez most nem politika, most egyszerűen emberekről szeretnék írni, akik benépesítik földi világunkat. Sokan vagyunk, nagyon sokan, de erről általában keveset beszélünk, pedig a jövőben ez lesz a legnagyobb problémánk. Részleteibe nem kívánok elmélyülni, csak elgondolkodom azon, hogy egyáltalán szoktunk-e mi – az átlagember – arra gondolni, hogy az emberiség, jelenünkben már több mint 8 milliárd ember, mennyire különböző, és milyen problémák tömegével kell megbirkóznia?

Az idős publicista kezd elfáradni, és hangulata inkább depressziós, mint vidám. Nem csoda, hiszen az utóbbi évek nem sok jót hoztak; úgy érzi, hogy földi világunk ahelyett, hogy kedvező irányba fejlődne, inkább a pusztulás felé sodródik.
A fenti pesszimista sorok nem véletlenül születtek, és nem egy szegény öregember panaszai, hanem a mindennapi tapasztalatokból levont következtetések.

Már a kilencvenes években írtam az imádkozásról a koszovói véres események kapcsán. Akkor azt állítottam, hogy: „Az imádkozás már nem használ.” Persze, hogy nem. A szerb gyilkolta az albánt, aki nem hagyta magát, és ő is gyilkolt. Az egész Balkán egy csúnya, véres háborúba keverte magát, a pápa és a papok, a hívők hiába imádkoztak, semmi nem változott. Aztán a NATO beavatkozott, nem tudni, milyen jogon, hiszen a környéken sehol nem volt NATO-tag, de jó ürügy volt fegyvereket, bombákat felhasználni.

Múlt heti írásomban „sopánkodtam”, szomorúságról és undorról elmélkedtem; néha ilyesmi is kikívánkozik az emberből. A panaszkodás, sopánkodás viszont nem viszi előbbre problémáink megoldását, ezért inkább a kiutat kell keresnünk.

A világ körülöttünk gyönyörű, csodálatra méltó, és ez mindig így volt, mióta az ember megjelent a Földön. Talán az ősember tudta még igazán értékelni a természet és az élet adta lehetőségeket, és ha kezdetben még nem is tudatosan, de hálát érzett azért, hogy a nagy „ismeretlen” gondját viseli. Igen, valószínű, hogy a kezdetekben az emberi lények elképzeltek, vagy saját maguknak alkottak egy minden dolgok megteremtőjét, aki az égbolt, a föld és a körülöttük lévő világ ura volt. Sok emlék nem maradt erről az első, még primitív istenről, mert az ősember akkor még nem emelt templomot, képeket sem festett, szobrokat sem mintázott róla, csak egyszerűen hitt benne.

Erich Maria Remarque híres regénye nemsokára százéves lesz, és ma talán aktuálisabb, mint megjelenése idején. A Nyugaton a helyzet változatlan a múlt század húszas éveiben élethűen és könyörtelenül leplezte le a háború szörnyűségeit, embertelenségét. Ma ugyanaz folyik, mint akkor, talán más mértékben, más földrajzi térben, de pontosan ugyanolyan – ha nem még kegyetlenebb, még aljasabb –, mert ma teljesen felesleges. Akkor is az volt, de ma, magas technikai fejlettségű, jóléti világunkban mindenki kérdezheti: miért kell állandóan háborúzni? Van valami, amit nem tudunk megmagyarázni.

Két főnév, ahol az első egy fogalom, amelynek értelmezése az állam igazgatása, és ezen belül a társadalom, az együtt élő közösség ügyeinek intézése. Sokat nem kell a politikáról magyarázkodni, a ma embere – sajnos vagy nem sajnos – a politikát mint a mindennapok ügyes-bajos dolgát éli át.

Az alkotmány tulajdonképpen egy alaptörvény, egy nemzet, egy ország legfontosabb jogi dokumentuma. A társadalom működését biztosító alapelvek és szabályok összessége, ugyanakkor kifejezi az adott nemzet történelmi hagyományait, kulturális értékrendjét és a külvilághoz való viszonyát is.

Az ilyesmi gyakran, néha nagyon gyorsan is megtörténik a parlamenti demokráciák rendszerében, ezért talán nem is érdemes túl sokat foglalkozni vele. Mégis, Magyarország utóbbi évtizedeiben, elsősorban az 1990 utáni politikai változások óta, ilyen radikális hatalomcserére nem volt példa.

A cím Ady Endre 1916 őszén írt versének címe. Az akkor már régen beteg költőt még jobban letörte a világháború szörnyűsége, a szomorú fejlemények, hiszen a kezdetektől fogva látta, hogy a háborúval egy nagy katasztrófa zúdul a nemzetre.

Az Úr a hatodik napon teremtette az embert, a maga képére és hasonlatosságára – így tanítja a Biblia, és ezt tanultuk gyermekkorunkban a hittanórákon. Később azonban megjelent Charles Darwin, aki a biológiai evolúció elméletével új irányba terelte az ember eredetéről szóló gondolkodást. Elképzelései komoly ellenállásba ütköztek az egyház részéről, noha valójában nem a teremtést cáfolta: ő nem az élet keletkezésével, hanem annak fejlődésével foglalkozott.

Elsőként nézzük, mi van Európával. Ha Spenglertől számítjuk Európa hanyatlását, akkor már egy évszázada a lejtőn vagyunk. Persze egy ilyen folyamatot nem lehet pontos dátumhoz kötni, de Spengler híres könyvében alaposan részletezi, hogyan jutottunk idáig. Ő ezt „természetes” folyamatként kezeli, mert elmélete szerint a civilizációk és a kultúrák olyan „szerves” képződmények, amelyek felemelkednek, kivirágzanak, végül hanyatlásnak indulnak, és elpusztulnak.

Érdekes, hogy április 12-e sok nagyszerű, de néhány nagyon szomorú esemény évfordulója is. Például Jurij Gagarin űrrepülése 1961. április 12-én egy óriási szenzáció volt. Az ember ezen a napon lépett először az űrbe. A gyermekbénulás elleni szérum feltalálásának bejelentése is ezen a napon történt 1955-ben, ami egy nagyjelentőségű orvosi eredmény. Számunkra viszont 1241. április 12-e a magyar történelem egyik legsötétebb napja, amikor a tragikus muhi csatát követően az ország nagy része odaveszett a tatár hordák pusztítása nyomán. Az amerikaiak balvégzetű polgárháborúja is ezen a napon kezdődött, 1861-ben. Még számos érdekes esemény történt ezen a napon, de ne folytassuk.

A cím azt sugallja, mintha előre innék a medve bőrére, vagyis biztos lennék a Fidesz győzelmében. Igen, az vagyok. Lehetne az ellenzék újrakezdéséről is beszélni, de ennek most kevés a realitása.
Holnap talán megnyugodhatunk. Az izgalmas, feszültséggel teli hetek után végre a lényegre figyelhetünk: a jövőnkre, amely továbbra is bizonytalan, és nem ígér könnyű időket.
Orbán Viktor rövid időn belül kormányt alakít, és megkezdődik a munka.