A Pride és ami mögötte van (I.)

A Budapest Pride felvonuláson vagy parádén tényleg sokan voltak, az ellenzék, külső segítséggel ügyesen egy kormányellenes tűntetéssé változtatta. A Pride valójában másról szól, erre majd visszatérek, most maradjunk a „beígért“ rendszercseréről, amiről annyit beszélnek.

Anélkül, hogy részletezzem, mindenki tudja, a kilencvenes évek rendszerváltása (rendszerváltoztatása) nem volt sikeres. Sem az Antall-kormány, de a későbbi kormányok sem hoztak a magyar társadalomban pozitív változást. Ha valami mégis megmozdult, ezt a 2010- es, második Orbán-kormány színrelépése után lehetett észlelni. Az eltelt 25 év rengeteg újat hozott a világ- és az európai politikában, sajnos sok rosszat is. Magyarország helyzete ebben a zavaros környezetben nagyon nehéz volt, de fejlődtünk, és megmaradtunk szuverén magyar államnak, ez nem kevés. Jövőnkben, legalább ez, meg kell maradjon!

Tudnivaló, hogy a magyar nemzeti, konzervatív politika ellenzi Brüsszel központosított, liberális, globalizáció párti, migrációt támogató, háborús politikáját. Mondhatni, ma Magyarország a brüsszeli politika egyedüli komoly ellenzéke.

A mai világrendben nincs hibátlan nemzeti kormányzás, ez lehetetlen, mert az irányított világpolitika ellenzi a nemzeti szuverenitást. A jelenlegi magyar kormánynak is vannak hibái, de ha nem tudja biztosítani sikerét a következő négy évre, az komoly krízishelyzetet teremtene, előre nem látott veszélyes következményekkel.

Orbán Viktor a 2022-es siker után, kissé elbizakodva, elhanyagolta a belpolitikát, a világpolitika végtelen mély vizeire evezett, és a sikerek ellenére ez hiba volt, most haza kell térnie, mert baj van.

Visszatérve a Pride-ra, Brüsszel jól kihasználta a lehetőséget, és a kormány tiltakozásával és tiltó rendelkezéseivel szembe menve, hatalmas erőbedobással támogatta annak megtartását, így a felvonulás európai politikai üggyé nőtt. Ez nem hiányzott, de ha komolyan belegondolunk, jelentősége nem a parádénak van, hanem annak, ami mögötte húzódik. 

A Pride régi dolog, talán arra az eseményre vezethető vissza, mikor1969 júniusában New-York város egy Stonewal Inn nevű meleg bárjában egy razzia alkalmából botrány tört ki. Mondhatni, egy utcai harccal akkor kezdődött, és máig nem ért végett, az LMBTQ-emberek, -közösségek küzdelme állítólagos jogaikért. Zárójelben egy kis adat: a Stonevall-lázadás előtt az Államokban egy pár tucat homoszexuális szervezet létezett, ma számuk sok százra emelkedett, Európában a helyzet hasonló. A sok kényes kérdés mellett, ez is! megosztja a nyugati (keresztény) kultúra társadalmát. 

A Horthy-rendszer polgári társadalma, nagy általánosságban, betegségként kezelte a homoszexualitást, nem sokat beszéltek róla, mondhatni tabu volt. Bár jogilag büntetendő volt, a rendőrség elsősorban csak bűncselekményekkel kapcsolatban foglakozott a témával, pl. zsarolás, vagy prostitúció esetén. A politika nem foglalkozott a kérdéssel, magánügynek tartotta. (Az is.) Különben a német befolyás nagy volt a kérdésben, hiszen Németországban már régen virágzott az egyneműek közötti szexuális kapcsolat, amelyre később a nácik tettek elég radikálisan és könyörtelenül pontot. 

A kommunista diktatúra az ötvenes években kegyetlenül bánt velük, sok volt a személyes tragédia, testi és lelki tortúrák, sokan az államvédelemnek kényszerültek dolgozni, így megmenekültek az üldöztetés elől. Érdekes fordulat áll be, kb. a hetvenes évektől, amikor a román egészségügy, egy új modern (francia?) kezelési módszert kísérletezett a homoszexualitás gyógyítására.

Miért foglalkozunk most ilyen részletesen valamivel, ami mióta az emberiség létezik jelen van, de ma társadalmi és politikai kulcskérdéssé emelkedett? Modern, liberális világunkban senki nem bántja embertársát szexuális magatartása miatt. Ez már a múlté, mégis felszínre hozzák, de miért? A választ máshol kereshetjük.

A Nyugat hanyatlása, bukása, eltűnése sok filozófus szerint elkerülhetetlen. Talán nyugodjunk bele, életünk úgyis mulandó… Európai őseink és saját nemzeti kultúránk teljesítményei tehát hiába valók voltak, eltűnnek, jön  helyettük  valami ismeretlen, beolvadunk egy idegen kultúrába? Ennek a fantasztikus kétezer éves gazdag kultúrának nincs folytatólagossága! Életünk tehát teljesen értelmetlen volt?

Ezt nem akarhatjuk és nem is nézhetjük csukott szemmel, hogy ellenségeink, pusztító erők a keresztény kultúrát, az egész nyugati civilizációt elpusztítsák.

Az összeesküvés keresztény társadalmunk megbuktatására már régen megszületett, de kik azok, akik a konzervatív, keresztény létezés alapjait megtagadják, megtámadják, és véglegesen el akarják pusztítani? Hitünk, létünk alapja Isten, haza és család – ezt akarják véglegesen megsemmisíteni. 

A XIX. századi marxista elmélet bukása, és az új liberális eszmék felemelkedése után a kettő összefonódott, egy furcsa veszélyes ideológiát alkotva. Ők tartják ma kézben a Nyugat politikai irányítását. Nehéz lesz velük megbirkózni. 

Innen folytatom.