A Pride és ami mögötte van (II.)

Múlt héten a keresztény társadalmunk elleni támadásokról írtam, és úgy gondolom, hogy a Pride, a „gender“ és az LMBTQ jelenségek ennek a támadásnak az eszközei, de más tényezőket is szemügyre kell venni.

Tény, hogy a kereszténység már megszületése idejében problémát jelentett a „hatalomnak“, mert nem volt hatalomtisztelő. Ezt a magatartást a mindenkori „hatalmasok“ soha nem tűrték el. Lehetetlen kizárólag Istennek szentelni életedet egy olyan világban, ahol a Te istenedet semmibe veszik. Ugyanakkor Jézus tanította: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré”, ez pedig ellentmondást jelentett. Az üldöztetés a császárok részéről tehát logikus volt, de a mi részünkről igazságtalan, hiszen a keresztények mást nem akartak, csak Isten akarata szerint élni. 

A kereszténység végül győzedelmeskedett, 313-ben Nagy Konstantin római császár véget vetett a keresztények üldözésének, és 380-ban államvallássá emelték. Ettől kezdve viszont elindult a pogányok üldözése, és a következő századokban pogányok ezreit gyilkolták meg. A fordulat érthetetlen, mert a legszentebb keresztény elv: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” meg lett csúfolva, a szent parancsot azóta sem, soha nem tartottuk be.

Jézus nem volt tanult ember, nem tudni gondolatai honnan eredtek, de mindenki felfigyelt rá, amit mondott, mindig igaznak bizonyult, sajnos kereszthalála után, legszentebb tanításait gyorsan elfelejtettük. A hegyi beszéd bölcs gondolata: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.” Átformálnám: boldogok, akik nem ismerik a történelmet, mert azok nem csalatkoznak. Sajnos, ez igaz, mert modern történetírásunk révén, olyan ismeretek tárulnak elénk, melyek megdöbbentőek, és felszínre hozzák a kettős kérdést: mi lett az őskeresztény gyülekezetből, és van-e ma még értelme a kereszténységnek, mint szellemi alapnak?

Vissza a tényekhez. A pogányüldözés mellett, ami évszázadokig tartott, sajátjainkat sem kíméltük. Átugrok a keresztes háborúkon, és kérdezem, mi szükség volt az inkvizíció szörnyűséges intézményére, amely mindent elpusztított, ami a katolikus egyház tanításával hajszálnyit is ellenkezett.  Véglegesen az inkvizíció a XIX. század húszas éveiben szűnt meg. Az évezred hétéves, harmincéves, százéves háborúk története, aztán a XX. század vérengzései, és most folytatjuk, soha nem lesz vége. (Egy statisztika: a keresztény szeretetvallás nevében, hozzávetőlegesen 800 millió embert gyilkoltak meg.)

A kereszténység ellentmondásai kezdetektől foglalkoztatták a gondolkozókat. Az alapkérdés maradt, az embertársaink iránti szeretet, amit a kereszténység történelme során erőszakos törvények és háborúk alkalmazásával többszörösen megsértett. Ehhez kapcsolódott az emberi értékek semmibevétele, lebecsülése. Isten mindenekelőtt, hangoztatták! 

A XIV. században elinduló reneszánsz, és az ennek talaján megszülető humanista eszmék, az antik görög és római kultúra újraélesztésével igyekeztek új gondolkodásmódot megteremteni. A reformáció volt az első sikeres tiltakozás a katolikus dogmák ellen, a nagy földrajzi felfedezések egy új kor kezdetét jelezték, és a mind jobban kiszélesedő modern gondolkodás megteremtette a felvilágosodás eszmevilágát. A középkorban a természetfeletti, a túlvilág és Isten álltak a tisztelet és a gondolkodás középpontjában, a felvilágosodás lényege, hogy az emberközpontúságot igyekezett visszaállítani.

Itt egy beszúrás. Általánosan elfogadott álláspont szerint a felvilágosodás kora hozta meg a középkori sötétség után az értelem világosságát. Ez nem egészen így van, minthogy az sem, hogy az eszme mindent jó irányba terelt. A véres francia forradalom jakobinusai a felvilágosodás ideológiáját olyan radikálisan alkalmazták, hogy sok ezer ártatlan fej hullott kosárba. Azt sem árt tudni, hogy a marxizmus, a radikális szocializmus és a liberalizmus gyökerei a felvilágosodásból erednek.

A nyugati civilizációra, kultúrára óriási veszélyt jelentő, létezésünket fenyegető, nem titkolt keresztényellenesség kezdetei a múlt század húszas éveire vezethetők vissza, amikor a Frankfurti Iskola társadalmi kutatások intézetének munkatársai a nyugati keresztény, kapitalista társadalom elpusztításának tervét dolgozták ki. A XX. század csalódott neomarxistái, és  a neoliberális gondolkodók azóta is a hagyományos, konzervatív, keresztény értékek, és az ezeket képviselő intézmények lerombolásán dolgoznak. Ennek a stratégiának része a genderelmélet, a multikulturalizmus, a szexuális és nemi kisebbségek támogatása (lásd gender, LMBTQ és Pride).

Következtetés: a Nyugat világnézeti válsága sajnos valóság, a keresztény értékek, a hit, a hitvallás és a szakrális gondolkodás régen háttérbe szorultak, sót a média és a politika területén már ellenséges a fogadtatásuk. Ami még menthető, az a Nyugat kulturális, tudományos és technológiai teljesítményeinek az átmentése. Ehhez viszont meg kell maradjon a jelenleg kihalóban lévő fehér faj. Európa demográfiai mélyzuhanása már riadót fújt. Ha Európa idegen kezekbe kerül, nincs többet kereszténység, de civilizációnk minden eddigi teljesítménye is feledésbe merül. Erről még írok.