„… a véndiák még egyszer visszanéz…”

És 55 év után is visszatér. Visszatér egykori iskolájába, a Kálvin János utcába.

Ma, reggel 10 órakor a központi református templomban istentiszteleten, majd az iskola Tóth Árpád Termében, ünnepi osztályfőnöki órán vesznek részt az 1961-ben végzett XI.A és XI.C osztály tanulói.

Még nem lehet tudni, hányan válaszolnak „jelennel” az egykori 71 végzős diák közül, korábbi találkozóikon mindig imponáló volt a jelenlét.

Emlékeink részeiként, valahova a hátsó padokba helyezzük a velük egy évben végzett 25 estis diákot és a nyolc magántanulót is.

Többen szép irodalmi, képzőművészeti, egyetemi és sportkarriert futottak be az egykori diákok közül, de valamennyien megbecsült, közismert, dolgos polgárai lettek Aradnak és más távolabbi városoknak.

Amikor a régi „osztály” ismét összeáll, feltámad a régi diákközösségek demokráciája. Egy felelevenített, szellemes diákcsíny kiagyalójának emlékezése többnyire nagyobb sikert arat, mint a neves íróhoz, festőhöz, sportolóhoz fűződő beszámoló.

A nagymama-karrierről nem is beszélve.

Vajon hány aradi gyermek születésénél bábáskodott a „Fischer Eliz” főnővére, az estis diák Țereanu Mária (Kofi)?

Az egykori végzősök közül néhányan még ma is kerékpárral közlekednek és rendszeres látogatói a környékbeli strandoknak; mások, ha bevásárolni indulnak, már komolyan latolgatják, mi milyen távolságra esik egymástól, de lélekben valamennyien őrzik az egykori szabad lelkű diák kópéságainak emlékeit.

A még élő tanárok a jubiláns diákokkal együtt ünnepelnek és emlékeznek, s ha nem is fiatalodnak meg, de néhány órára vidámabbak lesznek.