A világ urai?

A világ hírei között tallózva lépten-nyomon belebotlunk olyan információba, amely egyik-másik államfője vagy nemzetközi szervezet vezetője által elkövetett szabálytalanságokat, törvénytelenségeket tár fel. Amelyeknek semmiféle jogi, adminisztratív vagy egyéb következménye sem volt, nincs,  (valószínűleg) nem is lesz. Mert a mostanság önkényesen értelmezett demokráciákban vannak egyelőbbek az egyenlők között, a diktatúrákban meg minden ellenzékinek befogják a száját. A durvább diktatúrában végleg. (A jelenkorban is nem egy ilyen esetről tudnának beszámolni a történészek.) 
Csak futólag említem, hogy az Európa Unió elnöke által (azóta eltűnt) SMS-ben megkötött sok százmillió eurós oltás botrányának kérdése már közismert, annak ismétlése az olvasók könyökén jönne ki. Az elkövetőről nemhogy valamilyen elfogadható magyarázgató választ nem lehet kapni, de az európai parlamentben elhangzott számonkérési felszólalások is leperegnek róla, mint a falra hányt a borsó. Egy közembert akár egyetlen tyúk vagy egy pénztárca eltulajdonításáért is megbüntetnek, őt százmilliók elherdálásáért még csak egy ejnye-bejnye sem illeti. 
A világon a demokrácia mintaállamának tartott Amerikai Egyesült Államok legelső embere is olyan messze áll a makulátlanságtól, mint… (Ilyenkor itt Makó vitézt és Jeruzsálemet említjük, mint valami nagyon távolit, de az amerikai példák ennél nagyságrenddel távolibbak.) Szinte azt lehet mondani, nem múlik el hónap, hogy Joe Bidenhez vagy fiához valamilyen botrányos eset ne fűződne. No, nem amolyan kisebb-nagyobb szerelmi kalandról vagy valamilyen alkoholos-drogos, esetleg közlekedési kihágásról van szó. Olyan eseményről, amely akár az egész államra is kihathat.
Legutóbb az Egyesült Államok stratégiai olajtartalékai megcsapolásának ügye került terítékre. Az első 6 millió hordó eladására még 2021 novemberében került sor. Az olaj nagy részét végül a kínai Unipec energiaóriásnak adták el. Azóta jóval több is a kínaiak kezére került. Nem mellékes, hogy az elnök fia, Hunter Biden befektetési cégének jelentős részesedése van ebben a társaságban. Az Unipec három olajvásárlási szerződést kapott 464 millió dollárért. Így „a Biden családnak sikerült megcsinálni ’egy kis üzletet’ még az Egyesült Államok állami tartalékainak a kiürítése árán is” – idézek a világhálón megjelent írásból. 
Az amerikai világhatalom olajtartalékai 43 éves mélypontra, 346 millió hordóra csökkentek. Ez mindössze 20 napos válság- időszakra lenne elegendő – az olajellátás megszakadása esetén. Három hét után az USA gazdasága összeroppanna, a haderejével együtt. A gazdasági szakemberek szerint több évtizedbe telhet az olajtartalékok ismételt feltöltése. Emellett az amerikai olajtárolás infrastruktúrája is túlhasznált állapotban van, annak rendbe tétele is milliárdokba kerülne. Az amerikai palakutak pedig egyre kevesebb olajat termelnek.
Ugyanakkor az alig néhány évtized alatt nagy vetélytárssá nőtt Kína abszolút világelsővé vált az olajtartalékok tekintetében – ezek elérték a 950 millió hordót, ami majdnem 3-szor több mint az Egyesült Államoké. A politikai konjunktúra alakulása szerint Kína közvetlenül Oroszországtól is kaphatna olajat. A republikánusok már azzal vádolják Bident, hogy elárulta az amerikai érdekeket Peking javára. 
Mindezek a nyilvánosságra kerültek (már amennyit a liberális médiában közzé lehetett tenni!), mégsem történik semmi. Nem menesztenek, nem váltanak le senkit. Bár az említettek tettei egész Európára vagy az amerikai világhatalomra is kiterjednek. Negatívan! Háborút indíthatnak, tízezreket küldhetnek meghalni, milliókat kisemmizhetnek. Teszik (tehetik?), mert ők számítanak a világ urainak. A diktátorként uralkodó orosz elnökkel együtt. Vajon ki vonja, vonhatja őket felelősségre?