A visszautasíthatatlan ajánlat

Ha szerdán marslakók szállnak le Bukarestben, a volt királyi palota előtt, az sem okozott volna nagyobb meglepetést, mint a december 11-i választáson magasan győztes Szociáldemokrata Párt vezetőjének bejelentése a Cotroceni-palotában az államfővel a kormányalakítással kapcsolatos találkozó során.

Az SZDP vezetője ugyanis a nagyközönség számára majdnem teljesen ismeretlen politikus nevét mondta ki miniszterelnök-várományosként az államfő előtt. Az illető nemcsak hölgy – ez sem semmi, hiszen mindeddig példa nélkül álló a romániai politikai életben –, hanem ráadásul kisebbségi (azaz: nem román nemzetiségű, anyanyelvű – ez már nagyobb súllyal esik a latba), mi több: muzulmán vallású. Márpedig a muzulmánok megítélésében (joggal vagy jogtalanul) az utóbbi időkben (migráció, terrorizmus, Iszlám Állam kegyetlenkedései stb.) nem éppen kedvező a közvélemény.

Az SZDP-elnöknek – akit sokan manapság, nem alaptalanul, attól függetlenül, hogy immáron a képviselőház elnöke is, Románia legbefolyásosabb, legerősebb politikusának vélnek – nem kis humorérzékre valló „húzása” volt Sevil Shhaideh nominalizálása. Jó pár napja, amikor először állt egy tévéadás keretében a nyilvánosság elé a „visszautasíthatatlan ajánlat” bejelentésével, alighanem már eldöntötte, kit nevez majd meg, nagy titokban. A tegnaptól immár 28. évébe lépett romániai változások történetében mindenesetre sohasem fordult még elő, hogy egy leendő miniszterelnök személyét ennyi bizonytalanság övezze, hisz a pártok ajánlata, választások alkalmával, előre ismert volt a végrehajtó hatalom fejét illetően.

Bomba robbant tehát (szerencsére csak átvitt értelemben) szerdán az államfő székhelyén, a Cotroceni-palotában: a miniszterelnöki bársonyszék (szerinte teljesen jogos) várományosa egy kvázi ismeretlen személyt jelölt maga helyett a végrehajtó hatalom fejévé.

Amelyet az államelnök aligha tud visszautasítani, hisz nincsenek érvei ellene. Az, hogy nő, biztosan nem lehet akadály, hiszen az alkotmány által garantált teljes jogegyenlőség van a nemek között. Hogy kisebbségi, szintén nem: maga az államfő is az (német, közelebbről szász). Hogy más vallású, hitű, mint a döntő többség, szintén nem jöhet, jogilag, számításba – ugyancsak az Alkotmány garantálja az egyenlőséget, s az ezzel ellentétes álláspontra aligha helyezkedhet (egy magát demokratikusnak beállító országban) bárki.

Maradna, vitathatóan, az ellenzék előszeretettel azonnal kinyilvánított véleménye, miszerint a nominalizált miniszterelnök (funkciójánál fogva) olyan államtitkok birtokába juthat, amelyeket szíriai férjével megosztva hátrányba hozhatná az országot. Ezen álláspont elfogadásához azonban azt kellene feltételezni, hogy a nyelvi, vallási, etnikai kisebbségű romániai polgár eleve hajlamos a „hazaárulásra”. Ezt pedig, reményeim szerint a mai Romániában kevesek mernék nyíltan hangoztatni.

***

Fentebb szó esett arról, hogy az országban első ízben ülhetne nő a miniszterelnöki bársonyszékbe.

Közel százéves fennállása óta Nagy-Romániának soha nem volt hivatalosan női államfője vagy miniszterelnöke, jóllehet az egykori, 1989. december végéig tartó időkben a „kivételes tudású, tehetségű dr. akadémikus stb. (egy írott szöveget nehézséggel felolvasó) Elena elvtársnő ún. „második kabinetje” (Keresd a nőt!?) sokak szerint még az első kabinetnél, a teljhatalmú férjéénél is hatalmasabbnak számított.

Most azonban arról beszélünk, hogy a világon a női (legfőbb tisztségviselő) államelnököknek, miniszterelnöknek hosszú és gazdag a névsora. A magyar nyelvű Wikipédia szerint mindmáig 82 (nyolcvankettő) országnak volt vagy van jelenleg is a szebbik nemet képviselő fő-fő – államelnök vagy miniszterelnök – politikusa, s ebben az összefüggésben nem számítana különlegesnek, pláne nem kirívónak és egyedinek, ha Romániának nő lenne a miniszterelnöke. Mi több: még mindig elmaradottnak számítanánk, a világon 83-ként.