AfD és Fidesz – lesz-e közös jövő?

A német–magyar kapcsolat és barátság már nagyon régi, a magyar államalapítás idején kezdődött. Első királyunk, Szent István bajor hercegnőt vett feleségül, így a németekkel, a rokoni kapcsolat révén, barátság, majd politikai, gazdasági és stratégiai kapcsolat is kialakult. Az eltelt ezredév alatt sok minden történt, a barátság nem maradt sértetlen, volt sok ellenségeskedés, háborúzás, de a végeredmény maradt, mi magyarok, mindig is a németekhez tartoztunk.

Átugrom az időt, és nézem a szomorú európai jelent, és a nem túl reményteljes jövőt. Ha a jelenlegi német–magyar viszonyt egy mondatban jellemezném, azt írnám: jó gazdasági kapcsolatok, politikai, társadalmi és geopolitikai külön utak. Nem kell részletezni, látjuk, hogy a krízissel küzdő német autógyártás jelenlegi legsikeresebb támogatója a magyar bedolgozó ipar. A siker sajnos nem garantált, de mindenki reménykedik. Ha bukás következik, együtt bukunk, a siker is közös lesz.

A német külpolitika viszont számunkra érthetetlen, nem lehet rá értelmes magyarázatot kapni. Miért támogat egy nagy, gazdag nemzet kormánya egy háborús, erőszakra épült politikát, amikor népe, amely a múltban annyit szenvedett a háborúktól, ezt nem helyesli?

Szerencsére vannak a német politikában értelmes és józanul gondolkozó csoportok is. Sem az ún. szélső bal, még kevésbé a nem régen alakult,  populistának, nácinak megbélyegzett AfD nem támogatja a hivatalos német, Brüsszelből szuggerált háborús politikát.

A napokban láttam egy videófelvételt az AFD frakciórendezvényéről, ahol Alice Weidel mellett Magyarország berlini nagykövete is felszólalt. „Németország és Magyarország partnerek egy új patrióta Európáért”, volt a témája a beszélgetésnek, melyben kihangsúlyozták, hogy a két országnak kiemelt szerepe van az Unió strukturális és tartalmi megújításában. Weidel lelkendezve beszélt, dicsérte Orbán Viktort, aki szerinte „a megfelelő ember megfelelő időben” és ő ma Európában a szabadság, a szuverenitás és a függetlenség jelzőfénye. Nem emlékszem, hogy német politikus valaha is mondott volna ilyen dicséretet egy magyar miniszterelnökről.

Helytálló vélemény, hogy az AfD, de általában az utóbbi idők új európai pártjai – a Fidesz is – nem ideológiai kategóriákban gondolkodó pártok, sokkal inkább programpártok, melyek a társadalom valós problémáit szeretnék orvosolni, és igényeit kielégíteni.

A régi ideológiák, mint szociáldemokrácia, liberalizmus elvesztették jelentőségüket, hiszen egyenesen szembe fordultak eszméikkel, a szocdem kiszolgálja a kapitalistákat, a liberálisok pedig a szabadelvűség hirdetői, senkit nem engednek szóhoz jutni. Sajnos a kereszténydemokrácia is túlhaladott álláspont, hiányzik a programból a keresztény értékek megmentése, Európa „keresztény” vezetői háborúra készülnek.

A konzervatív oldal sem igazán az, ami volt, de legalább van néhány közös elképzelés, amely összhangot teremt pl. az Európai Patrióták szövetségében. Ilyen az egyén, a család, a  szuverén nemzet és állam megvédése a külső beavatkozástól, továbbá a nagyszámú  idegen kultúrájú bevándorló elutasítása, nem fajgyűlöleti alapon, hanem mert több, teljesen különböző vallású és kultúrájú embercsoportot nem lehet összekeverni, csak káoszt teremt.  Kiemelném, hogy a Patrióták egy új harmonikus világrendet csak békében tudnak elképzelni, ezért legsürgősebb feladatnak az európai béke megteremtését tartják.

A Fidesz jövője a következő év áprilisában eldől, remélhetőleg az Orbán-kormány ismét bizalmat kap a nemzettől, nincs más alternatíva.

A német helyzet bonyolultabb, mert az ország második legerősebb pártját a német szövetségi hírszerzés és az Alkotmányvédelmi Hivatal szélsőjobboldali, alkotmányellenes párttá minősítette.

A strasbourgi Európai Parlamentben a Patrióták frakciója 13 országból 86 képviselővel van jelen. A német AfD hiányzik, és ez nagy baj.

Az európai jobboldal még mindig nem egységes, és ez óriási akadálya az előrelépésnek. Nem bocsátkozom részletekbe, de pl. a francia Marine Le Pen nem kedveli a német AfD-t, az olaszoknál sincs egység. Orbán és Alice Weidel nagyon jó viszonyban vannak, ezt a „szimpátiát,” ki lehetne bővíteni, mert a német pártnak feltétlenül ott a helye az Európai Patrióták csoportjában. 

Az új európai jobboldal, félretéve a személyi, vagy más jellegű ellentéteket, egységbe kell tömörüljön, hogy a közeljövőben esélyt kapjon a nagyon zavaros, téves, háborús, uniós politika átalakítására.

Záró megjegyzés: A nyugati világ karácsonyra készül, már nyílnak a fények, indítják a vásárokat, ajándékon jár a fejünk, a gyerekek lelkesek, ez a szeretet ünnepe. A közelben viszont két keresztény nemzet öli egymást, percenkét elpusztul több ártatlan fiatal, nekik már nem lesz karácsonyuk…

Idén nehezen fogok ünnepelni!