Agyalágyult világvezetés

Ha egyedül lennék a véleményemmel, akkor azt mondanám: megöregedtem, agyalágyult lettem, már nem tudok lépést tartani a modern korral. De nem vagyok egyedüli, a környezetemben barátaim, ismerőseim többsége is hasonlóan gondolkozik. S ennyi intelligens felnőtt ember azért csak nem hülyül meg, nem veszti el józan ítélőképességét egyik pillanatról a másikra.

Hogy mi verte ki nálam a biztosítékot? Olvasom a világhálón a híreket, s ráakadok a következőre. New Yorkban, asz ENSZ ülésszakán nemrég tárgyalták meg a négyéves (!) gyermekek szexuális felvilágosításának és nevelésének a kérdését. Már a kor maga is fejen vágó, hát még a tartalom. A beterjesztett javaslat szerint erősíteni kell a genderpropagandát az óvodákban, meg kell tanítani a kicsiket szexuális vágyaik kielégítésére (maszturbálással!), tudatosítani kell a kicsikben a nemük váltásának lehetőségét.

Tudatosítani valamit, amit nem ismer egy négyéves gyermekben! Hogy vannak olyan balliberális körök, amelyekjben a hasonló, egyre agresszívebb javaslatok elhangzanak, azt már évek óta tudjuk. A különböző fórumokon elhangzanak lehetetlennél lehetetlenebb javaslatok. Az emberiség egy csekély, elenyésző hányadát jelentő szexuális deviánsok ezreket vonzó melegfelvonulások jóváhagyását erőszakolják ki. Nem a deviancia ellen hadakozunk, hanem az ellen, hogy utcára viszik azt, ami az emberi nem intim szférájába tartozik. (Nem úgy, mint az állatvilágban!)

De azt, hogy ártatlan gyermekeket is bevonjanak a maguk ideológiai, szexuális sikátorába, azt nem lenne szavad megengedni. Sehol, semmilyen szervben. Ha az ENSZ szakbizottsága megtárgyalta ezt a kérdést, már az is egy óriási baklövés volt. A józanoknak első pillanatban le kellett volna seperniük az asztalról. (Ha akadtak volna józanok!) De hogy a világszervezet közgyűlése elé terjesszék, az már minden arcátlanság csúcsa. (Túltesz az EU közmondásossá vált uborkaív szabályozási határozatán is. Pedig az sem volt semmi!) Egy ilyen kérdésre időt vesztegetni, amikor a világon sok-sok megoldatlan probléma tornyosul az asztalukon, amelyben határozni és (főleg) cselekedni kellene.

Ha bárhol a világon az ENSZ élére megválasztottak, avagy az abba küldött, úgy tűnik elefántcsont-toronyba elzárkózott képviselők szóba állnának józanul gondolkodó polgárokkal, akkor azoktól megtudnák, melyek a jelenkorban az emberiséget foglalkoztató legégetőbb kérdések. Akkor az Európában folyó háború, a világban a krónikus élelmiszerhiány, a klímaváltozás, a fokozódó szegénység, az ivóvízgond, a környezetszennyeződés kérdését vetnék fel azon a fórumon, amely nyolcvan évvel ezelőtt azért alakult, hogy az emberiség jövőjét egyengesse. Hogy megóvja a fenyegető válságoktól, elkerülje a háborúkat, szebb jövőt biztosítson az új generációknak. Ehelyett avval tölti az idejét, hogy eszement emberek ugyanilyen jelzőt érdemlő balliberális, felháborító hülyeségeit igyekszik elfogadtatni.

Hölgyeim, Uraim, nem agyalágyult a világ vezetése?