Alternatív energia

Nézem, hallgatom, olvasom az európai ún. „zöld” pártok állandóan ismétlődő ösztönző felhívásait, sürgető követeléseit az alternatív energia használatára. Bevallom, egy ideig még szimpatikusak is voltak az elképzelések olyan energiaforrások felhasználásáról, amelyek felváltják a fosszilis energiát, nem szennyezik a környezetet. De amióta az atomerőművek bezárását szorgalmazzák a kormányaiktól (Németországban sikerrel, evvel hozzájárulva az ország jelenlegi energiaválságához), akkor kezdtem el alaposabban végiggondolni az egészet.

Mert céljaik nemesek, a követelések teljesítését szorgalmazó politikusok szövege ugyan szép, de megalapozatlan. Közülük még egyikük sem állt elő egy olyan kimutatással, hogy (például) mekkora felületű napelemekre lenne szükség a paksi, vagy egyéb atomerőmű teljesítményének a kiváltására. Arról nem is beszélve, hogy az általuk javasolt energiaforrás időjárás-függő, borús napokon zsebre tett kézzel sötétben kémlelhetnénk az eget. És nincs kimutatás arról sem, hogy egy-egy közép-kelet európai országban hány (biztos) szeles napra lehet évente számítani, amelyen a méregdrága szélkerekek forgásba is jönnének. 

Egyik reggel hallottam egy nagyon tanulságos összefoglalót az alternatív energiáról. Egy magyar egyetemi professzor állította össze. Elmondta, hogy saját számításai szerint Európa energiaéhségének kielégítésére Nagy-Britannia és Dánia teljes területének megfelelő napelemmel kellene területeket lefedni. (Amelyek nagy része művelt gazdasági vagy erdő borította.) Az időjárás-tényező kiküszöbölésére, vagyis arra, hogy a kedvező napokon megtermelt felesleges energiát tárolni tudjuk, valamennyi uniós ország harmincéves teljes nemzeti össztermékére (GDP) lenne szükség a megfelelő mennyiségű és nagyságú akkumulátorok előállítására. Ha a professzor úr számításai valakinek ijesztőnek, eltúlzottnak tűnnek (nem vagyok benne biztos, hogy azok!), utána lehet számolni. De mindenképpen akkora kiadásra (akár felére is) az európai gazdaság képtelen.

Európa (különösen a Nyugat) gazdasága az orosz gáz nélkül szinte megoldhatatlan feladat előtt áll. A gazdasági recesszió (termelőüzemek leállása) borítékolható, amint előre láthatóak a lakosság téli megpróbáltatásai is. Nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy sejthessük a jóléthez szokott nyugatiak téli elégedetlenkedéseit. A kérdés: miként nyilvánulnak majd meg?

Lehetséges, hogy végül az Európai Unió egész tákolmánya összeomlik?