Apropó, Samu bácsi

Élvezettel olvasom Kövér Péter Samu bácsiról és Macskásiról szóló humoros történetét a 3Havi Szemlében. Valószínűleg nem vagyok egyedül, aki mindkét megelevenített szereplőhöz hasonlót is ismert.Sokunknak Samu bácsi alakjához mindenképpen Kling bácsi képe kapcsolódik. A korombeliek tudják: ő volt az iskolagondnok, régi kifejezéssel a „pedellus” a Magyar Vegyes Líceumban és utódjában is egy ideig. Ő is mindent tudott arról, ami az iskolában történt, akárcsak Samu bácsi a vidéki kórházban. Ha eldugult a lefolyó a szuterénben (gyakran megtörtént!), már hozta is a drótot, amivel a dugaszt el lehetett távolítani. Ha betört egy ablak, nem az iskola igazgatója járt utána, ő derítette ki a tettest, s intézte el vele a bevágatás költségeit. A meghibásodott zárakat azonnal javította. A televízió első antennájának a felszerelésekor ő mászott ki a tetőre, s ő rakta ki a nemzeti színű és vörös zászlókat a bejárathoz ünnepek alkalmával. Szóval ugyanolyan kincs volt, mint Kövér Péter kórházában Samu bácsi. A pártaktivistával én csak vidéki tanárkodásom idejében találkoztam. Ugyanúgy többségi nemzetiesre változtatta a nevét, mint tette K. P. írásában Macicasi elvtárs is. Fiát sem anyanyelvű iskolába íratta, nehogy főnökei rosszallják azt. A „terepen” egy istennek sem szólalt volna meg magyarul még a magyar lakosú településeken sem. Igaz, sohasem voltam vele kisüsti szilvapálinka fogyasztása közben, így nem tudom, énekelt-e valamit anyanyelvén. (Még véletlenül sem az említett írásban szereplő Horthy Miklós katonája vagyokra gondoltam!)  Azt viszont élőben tapasztaltam, hogy 1968-ban, az új közigazgatási tervezet megjelenésekor milyen könyörtelenül végrehajtatta egy többségében magyar lakosú község megszüntetéséről szóló párthatározatot. Pedig akkor a község több száz lakosa aláírásával Bukarestig ment a tiltakozás a megszüntetés ellen. Azzal az indokkal jött a településre agitálni az aktivista elvtárs a tiltakozás ellen, hogy községi státushoz néhány száz hiányzik az állítólag kötelező 3000-es lakosságszámból. Utólag kiderült, hogy a megyében több tucat olyan község is megmaradt közigazgatási központnak, amely lakossága messze elmaradt az említett alföldi községétől. Az én K. elvtársam (enyém?) a megszüntetés ellen szólókat keményen kikelve azzal vádolta, hogy kételkednek a párt szavában, a pártvezetők éleslátásában. (Valaki megjegyezte: nem tudta, hogy K. elvtárs maga a párt!) S akkor a falu jelen lévő, vezető pozícióban lévő szülöttei között nem akadt egyetlen Samu bácsi sem, aki finoman, talán némi szilvapálinkás rábeszéléssel meggyőzte volna a mi Macskásinkat. Siker esetén Nagyzerinden kívül megmaradt volna a megyében még egy magyar többségű község. Késő bánat!Belegondolva: de jó lenne, ha mindenütt, településeken, munkahelyen, közösségben akadna legalább egyetlen igazmondó, cselekvő, bátor Samu bácsi!