Arcpirító statisztikák

Olvasom a médiában közzétett statisztikai adatokat a hazai nyugdíjakról. Hogy mennyiből élvezkedhet, illetve éhezhet havonta az ország 4 millió 760 ezer nyugdíjasa. A hivatalosan közzétett adatok szerint a kiemelt nyugdíjat élvezők között ugyanis akad, aki havi 21 ezer lejt, négyezer eurónál többet vág zsebre. Lehet, hogy van a világon olyan ország, ahol mindez nem tűnik túlzottan soknak, de a hazai kereseti viszonyokhoz képest luxus. (Sokan állítják, hogy vannak ennél magasabb havi nyugdíjjuttatások is, de azokról a hivatalos statisztikák szemérmesen hallgatnak.) De maradjunk a közzétett adatoknál! 

Az egyik oldalon a fentebb említett havi járadék. Az adatok másik, alsó végén az a mintegy 670 ezer volt mezőgazdasági dolgozó (volt TSZ-tag) szerepel, amely kategóriának az átlagnyugdíja 565 lej. (Az említett kiemelt nyugdíjasnak egy napra nagyobb összeg jut!) Ez az összeg átlag, tehát vannak közöttük olyanok, akik a havi száz eurónál is kevesebbet kapnak a román államtól.

Gyalázatosan, bicskanyitogatóan kevés. Olyan személyekről van szó, akik téeszekben dolgozva teremtették meg évtizedeken keresztül a mindennapi betevő falatunkat. A közembernek a Dîmbovița nevet viselő félbarna, az „elvtársaknak” a fehér kenyeret. Az előbbieknek az évente háromszor osztott egy-egy kiló húst, az utóbbiaknak a kenyér mellé a hetente kijáró csomagot hússal, tejtermékkel, édességgel. De hamar elfelejtették mindezt az ország jelenlegi vezetői! 

Már a fentebb vázolt helyzet is arcpirító (legalábbis a közembernek!), de még mindig nem teljes a kép. Mert a bármilyen kis nyugdíjat kapó (kivéve a szociális juttatásokat) személytől annak idején levonták a társadalombiztosítást. (Ha keveset is, de vonták.) Mint teszik most is a nyugdíjakból. Na, nem mindenkitől! A Mátyás királyról szóló magyar népmesében „kivéve a gyevi bírót”. Akkor csak egy volt, most igen sok van! Vagyis mifelénk az egykori magas pártfunkcionáriusok, az igazságszolgáltatás magas tisztségviselői (bírák, ügyészek), a hadsereg és a titkosrendőrség tagjai. 

Valószínűleg a jelenlegi ország legfelső vezetése, a törvényhozó szerv (parlament) úgy véli, hogy az említettek tevékenységük során elévülhetetlen érdemeket szereztek, aranybetűkkel írták be, írják be nevüket az ország történelmébe. Nekik kijár a kiemelt nyugdíj. Akkor is, ha sohasem fizettek társadalombiztosítást.

S ha netalán a havi százeurónyi juttatás következtében éhen hal néhány kisnyugdíjas, számukra ez legfeljebb járulékos veszteség. Mint a hadszíntéren elesett közkatona.