Az AUR-jelenség

A december 6-i hazai parlamenti választás kétségtelenül hozott nem kicsi meglepetéseket. Hogy csak az AUR (Alianţa pentru uniunea românilor – a Románok Egyesületéért Szövetség) tüneményes feltűnésére, és hatalmas, tíz százalék körüli képviselettel történő berobbanására utaljak a hazai politikai életbe.

Tetszenek emlékezni: az 1990-es években az ultranacionalista, erősen magyarellenes Nagy-Románia Párt az ország menő, sok médium által felkarolt ereje volt. Aztán az ultranacionalisták egy adott pillanatban, még tán az ország uniós csatlakozása előtt eltűntek (eltűnni látszottak) a hazai politikai életből. Akkoriban írtam egy cikkemben erről, mire egy számomra kedves – legtöbbször igen éleseszűnek bizonyult – ismerős azzal válaszolt, hogy dehogy is.

Sajnos, neki volt igaza.

Ma, 2020 végén az ország parlamentjében ott van az AUR, sokak szerint – bár ők tagadják, legyen nekik igazuk – Románia legújabb, mondhatni a semmiből felkerült ultranacionalista pártja. Hangzatos és tetszetős jelszavakkal (korrupcióellenesség stb.) természetesen – ezért is arathattak a román diaszpórában lényeges sikereket. Holott a Nemzeti Liberális Párt komoly támogatásra számított a külföldön élő románoktól.

Akik, végeredményben, nem azért távoztak hazájukból, mert ott szilárd megélhetésre és jövőre számíthattak.

Számításuk nem jött be.

Az Európában (Olasz-, Spanyol- és Németországban, Angliában stb.) szétszóródott milliós nagyságrendű románság nem mutatott megkülönböztetett kedvet a választásokon való részvételre. Az adatok ismeretében azt mondhatnánk, csekély hányaduk volt hajlandó napjának valamely részét feláldozni a szavazás érdekében.

Nyugat-Európában, meg a világon a külföldön élők számára a szavazás két napig – az időzónákat figyelembe véve összesen 59 óráig – tartott, minden eddiginél hosszabban, 740-nél nagyobb számú körzetben.

Aki igazán szavazni akart, az némi idő- és anyagi erőfeszítés árán megtehette, bizonyos anyagi áldozattal. (A „benzinbónokat” senki nem „dekontálta”.)

Mindezeket figyelembe véve a román diaszpóra 2020 decemberének elején nem tündökölt.

De hát nem is tőle várható el, hogy eldöntse a hazai választás eredményeit, még akkor sem, ha amúgy, nagyon helyesen, néhány parlamenti képviselőt, szenátort ígértek neki – talán abban a reményben, hogy valamikor, később, ismét az anyaország kebleire borulnak, gazdasági szempontból is.

Minthogy december 6-án, 7-én a diaszpóra – váratlanul, meglepetésszerűen – többségben az AUR-ra szavazott, holott a liberális párt egyértelműen számított a néhány százezer rá érkező voksra, erősen elgondolkoztathatna bennünket.

Az ország jelenleg alapos politikai válságban van azt követően, hogy pár napja még egy előzőleg viszonylag egyszerűnek látszó parlamenti választáson esett túl.

És e helyzetnek távolról sem csak az AUR felbukkanása és mondhatni példátlan sikere az oka.

Jó volna, ha csak az lenne.

De azt is jelzi, hogy a hazai társadalom komoly politikai, strukturális jellegű problémákkal küszködik. Amelyek manapság, a példátlan vírushelyzet miatt, különösen kiéleződnek.