Az Inquiry (II.)

Oroszországban 1917. november 8-án Lenin bejelenti a háborúból való kilépést, és egy „szenzációs békedekrétumot” tesz közzé, ami egy igazságos és demokratikus béke megteremtésére szólít fel. Azóta már tudjuk, hogy valójában ez háborút, testvérgyilkos polgárháborút, a tulajdonjog felszámolását, a hatalom iránti szolgai hűséget, és még sok szörnyűséget jelentett. Valószínű, hogy Wilson erre a felhívásra válaszol, mikor két hónappal később, 1918. január 8-án a képviselőház és a szenátus közös ülésén bejelenti békejavaslatát, a híres wilsoni elvek 14 pontját. Nem illik a két javaslatot, vagy dekrétumot, elveket összehasonlítani, de ahogy a lenini meséből sem lett semmi, sőt végzetes az ellenkezője, úgy a wilsoni 14 pont is eltűnt, valahol a történelem süllyesztőjében. Minden másképpen történt, a háború iszonyatos emberáldozatot követelt, billiókat költöttek emberek meggyilkolására, és a béke, minden volt csak nem igazságos.

Az elnök 14 pontos beszéde tulajdonképpen egy kb. 150 személyből álló munkacsoport munkája volt, amit Wilson legközelebbi és legfontosabb tanácsadója, Edward M. House ezredes véglegesített.

Az ezredes vezette csoport megszervezése, már 1917 tavaszán elkezdődött, és az év végén már erősen dolgoztak. A béke előkészítő munka összehangolására létrehozott bizottság a the Inquiry – Vizsgálócsoport nevet kapta, és a wilsoni „elveknek” megfelelően egy „igazságos béke” megteremtésén dolgozott. Az „új igazságos világrendet” csak egy „tudományos béke” hivatott biztosítani. Abból a béketervből, amit kidolgoztak származnak tulajdonképpen a wilsoni pontok. Ha a bizottság státuszát fogalmaznánk meg, az Inquiry egy ideiglenesen, elnöki intézkedésre létrehozott, független, szövetségi intézmény volt, a nyilvánosság elől igyekezték eltitkolni, és egy védőháló biztosította a fontos adatokhoz való hozzáférést, de a Kongresszus nem figyelhette és ellenőrizhette a bizottság munkáját. Tagjai amerikai egyetemekről kiválasztott, tudósok voltak, és szorosan együttműködtek az Amerika Földrajzi Társasággal (AFT). Wilson a bizottságot nemzetbiztonsági alapokból finanszírozta 1917 szeptembere és 1919 januárja között. Az Inquiry munkája alaposnak tűnt, de a végeredménnyel senki nem volt megelégedve, sokan szakmai kudarcnak tartották. Magyar szempontból, ha a bizottság elképzelései érvényesülnek, talán valamivel jobban járhattunk volna, hiszen a Monarchiát végeredményben maga Wilson sem akarta teljesen megszüntetni, csak átalakítani. A híres pontok közül a 10. „Ausztria–Magyarország népei részére, amelyeknek helyét a nemzetek között oltalmazni és biztosítani kívánjuk, meg kell adni az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét”. Gyönyörű elképzelés!

Az Inquiry munkásságáról, eredményeiről és kudarcairól azóta már kimerítő anyag áll a rendelkezésünkre, itt csak ízelítőt adtam, de kiemelném a dolog azon szándékosságát, ami már egy „összeesküvés-elmélet” létező, vagy nem létező világára emlékeztet. Ezt bizonyítja a tény, hogy, miután az Inquiry abbahagyta munkáját, House ezredes 1919 májusában angol és amerikai békekonferencia-küldöttekkel még Párizsban összeült tanácskozni, és elhatározták, hogy megalakítanak egy Nemzetközi Ügyek Intézete nevű szervezetet, melynek egyik csoportja Angliában, a másik az Egyesült Államokban lesz. Az angliai Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Királyi Intézet lett, a másikat az Államokban 1921 júliusában jegyezték be, Külkapcsolatok Tanácsa néven. A két intézet azóta is működik, és az 1954-ben alapított Bilderberg-csoport és az 1972 óta létező Trilaterális Bizottság mellett, aktívan kiveszik részüket a világ irányításában.

Összegezve: Nem kell, nem szükséges összeesküvésekről beszélni, az ilyen elméleteket sokan nem szeretik. De vegyük egyszerűen tudomásul, hogy a kis, de akár a nagyobb nemzetek sorsát is, valahol, geopolitikai, gazdasági, stratégiai, vagy ki tudja milyen más céloktól is vezérelve, mások, számunkra ismertetlen személyek, erők irányítják. Trianon a mi tragédiánk, de túléltük, megmaradtunk, és mivel egy erős, kitartó és tehetséges nép vagyunk, jövőnket is jól alakíthatjuk, de ehhez közös elképzelések, közös munka szükséges, magyar a magyarral, és sorstársainkkal is.

Hollai Hehs Ottó, Németország

*

Az Inquiry munkájáról Glant Tibor debreceni professzor írt részletesen.