Az isteneszmény válsága (II.)

Normal 0 false false false MicrosoftInternetExplorer4

Az Újkor változásai Európában a vallást, az isteneszményt is érintették. A reformáció tiltakozott az egyház igazságtalanságai ellen, a szabadgondolkodás pedig elindította egy világias,  az Isten fogalmától független szellemiség elterjedését. Ez volt a felvilágosodás kora, és a szabad eszme fellázadt a hagyományos, a vallás sokszor bigott értelmezései ellen.

Be kell látnunk, századokon át a vallás nevében  óriási  bűnöket követtek el. A három nagy, és egymás mellett élő,  „egyistenimádó”   vallás  hívei gyűlölték egymást. Az iszlám betört Európába, pusztította a keresztényeket, a pápaság harcolt a császárok ellen,  inkvizíció  büntette a másképp gondolkodót, a zsidókat kiközösítették, a „modern” ideológiák faj és osztálygyűlöletet hirdettek.

A XX. század az emberi gonoszság, a rémtettek és az eszeveszett gyűlölet százada lett. Mit akarunk még Isten fogalmával? – kérdezték sokan.

A Nobel-díjas, különben magyar származású  Elie Wiesel vallásos gyermekként nevelkedett, és még mint gyermek került Auschwitzba. Megmenekült, és visszaemlékezéseiben elmesélte annak a kisfiúnak a kivégzését, akit a gestapó halálra ítélt. Rabok ezrei kényszerültek végignézni az akasztást, ahol a gyermek fél órán át haldoklott. – Hol van ilyenkor Isten?! – hörögték a félig tébolyodott rabok. Talán akkor, ott Auschwitzban, az  orosz  Gulágon,  a vietnami őserdőkben, vagy az afrikai éhen halt gyermekek szenvedéseiben, végérvényesen eltemettük Istent?! Sok zsidó a holokauszt után már nem tud hinni Istenben, de keresztények  ezrei  is eltávolodtak a vallástól, mert csak a beszéd, a szólamok  maradnak, (de ez nem az igazi Íge) az ígéretek, a szép szavak, a templomi ceremóniák, de a valóságban a Világ telve emberi szenvedéssel, gyötrelemmel, reménytelenséggel.

És mit látunk ma? Az emberiség vezetői, akik sorsunk felett határoznak, nem akarnak igazi békét. Minden szólam a békevágyról csak hazugság. A fegyvergyártás nem állt le, sőt! Amerikai fegyvereket telepítenek kelet- európai országokba! Mintha nem  lenne  elegünk  a  háborúkból!  Eszelős találmány, undorító kihasználása a kis nemzetek tehetetlenségének. Gondoljon mindenki, amit akar, de kimondom: a nagyhatalmak jelenlegi kardcsörtetése, válságos világunk legistentelenebb ténykedése.

Aztán itt  vannak a menekülők százezrei. Megpiszkálták az arab világot, és a káosz elől milliók menekülnek. Itt Európában pedig ide-oda tologatják őket, mintha sakktáblán játszanának és nem emberekkel. Az egész emlékeztet a  zsidó vagonokra  1944-ben, és később a román dubára, amiben Jilavára szállították a politikai foglyokat!

A menekült-kérdést pénzzel és józan emberséggel meg lehetne oldani, de erre nincs akarat, és nincs pénz, mert fegyvert kell gyártani, és háborús hangulatot kell mesterségesen teremteni. A németek új harckocsit fejlesztenek,  és  Ukrajna mindkét  fél  számára  kísérleti  terepe az új csúcsfegyvereknek. A napi hírek már az emberek idegeire mennek, senki nem hisz már a békében, nem hisz egy normális jövőben, mert mindenhol csak összeütközések, gyűlölködés, háborús hangulat.

Visszaemlékezéssel kezdtem a közel 70 év előtti vitámra „komcsi” iskolatársammal. A kérdés maradt: létezik-e még Isten, egy igazságos, akiben ha hiszünk, minden emberi problémára megoldást találunk, vagy Világunk felett a Sátán veszi át a hatalmat? Mégis igaza volna Marxnak, aki szerint a legtöbb rossz a vallásokból ered?,  vagy egyszerűen meg kell változzunk, az isteni – tulajdonképpen nagyon is emberi – törvényeket komolyan kellene vennünk, és  igyekeznünk végre emberi módon, tisztességesen élni!?

Két  világhírű  pszichoanalitikus merőben különböző véleménye: Sigmund Freud szerint az istenhit merő illúzió, az érett embernek, már ki kell nőnie. Carl Gustav Jung ezzel szemben arra a kérdésre, hogy hisz-e Isten létezésében, nagy szenvedéllyel így felelt: Nem kell, hogy higgyek. Tudom!  

Mit gondoljunk ezek után, kit kövessünk, kire hallgassunk? Az Isten tudja, én nem tudom.

Hollai Hehs Ottó, Németország

 

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}