Bársonyszék

Van egy olyan – számunkra igen fontos – tanulsága a romániai szenátuselnök bársonyszékéért és széke körül hétfőn befejeződött háborúnak, melyről a politikusok is, az elemzők is szemérmesen hallgatnak.

Arról beszélnek csak, hogy e háborúban ki a nyertes és ki a vesztes, melyik csapat számította el magát és lőtt öngólt magának, melyik ölébe hullt váratlanul egy nem remélt tizenegyes, s hogy az ellenzék – a szocialisták unszolására – lépése, mely Mircea Geoană eltávolítását célozta bumerángnak bizonyult, s a két fiatal pártvezér tapasztalatlanságát, rátermettség-hiányát, hibás kalkulációját bizonyítja, ami kihat a jövő évi választásokra is.

És arról a luciferi kacajról, ami most a hatalmi oldalról hallatszik, hisz a Cotroceni és Victoria palota urai nem remélten az ország második méltóságához is hozzájutottak, s a szekeret most már a három B (Băsescu–Blaga–Boc) trojka vezeti, semmi sem áll már az útjában.

Arra is kitérnek, hogy ebben az abszurd politikai színjátékban, amelyet a jövőbeli politikatörténeti és politológiai tankönyvek bizonyára elrettentő, tanulságos példaként fognak lefesteni, milyen előnyökhöz jutott a magyar fél, illetve az RMDSZ, amely százalékarányában kicsi ugyan, de erős, mint a bors, keményen tud tárgyalni és küzdeni érdekeiért, lám, most is kiharcolta magának a legerősebb kormányhivatalt, amely nem minisztérium ugyan, de meglehet, hogy több annál, s az sincs kizárva, hogy hamarosan egy új minisztériumot is kénytelenek lesznek adni neki hétfői szavazatáért.

Arról viszont nem szól a fáma, hogy amikor arról volt szó, hogy Románia szenátusának esetleg egy magyar elnöke is lehet, bólogattak az urak, de a bólogatásukban mindig ott volt a DE.

Mármint az, hogy, Frunda vagy Markó tekintélye és politikai tapasztalata predesztinálná az RMDSZ-politikusokat ugyan a szenátuselnöki bársonyszékbe, DE, legyünk komolyak uraim, itt nem egy soknemzetiségű, hanem egy egységes nemzetállamban élünk, a román társadalom nem fogadna el egy magyart az állam első, második vagy harmadik méltóságában.

Románia nem Amerika, s nemcsak azért, mert az óceánon túl már színes bőrű is lehet államelnök, de azért sem, mert ott a magas tanultságot és egyenes gerincet is megkövetelik a birodalom vezetőitől.