„Békesség a Földön a…”

A keresztény világ tisztességesen megünnepelte a Megváltó születésének napját. A katolikus istentiszteletek ünnepi evangéliumában elhangzott a történet, ahogyan a Jézus Krisztus megszületését angyalok kara adta tudtul a pásztoroknak, a napkeleti bölcseknek, az emberiségnek, hirdetve: „Dicsőség az égben az Istennek, békesség a Földön a jóakaratú embereknek.” 

Azóta is ezen a mondaton gondolkodom. 

Szóval békesség a jóakaratú embereknek! Elhangzik sok százmillió ember ajkán ez az isteni üzenet, miközben a Földön megszámlálhatatlanul sok helyen ropognak a fegyverek, ártatlan civilek és harcoló katonák halnak meg naponta. Százszámra. Elsősorban itt, a szomszédunkban. Az ókeresztény Oroszország háborúzik a szintén ókeresztény Ukrajnával. A fegyveres konfliktus kirobbanása óta már többszázezres nagyságrendű a két fél embervesztesége, de senki sem törődik vele. Pedig ezen országok vezetői füle mellett hangzik az angyali kar üzenete a békességről, anélkül, hogy tudomást vennének róla. Vagy nem hallják, vagy pedig önmagukat nem tartják „jóakaratúnak”. 

Teszik ezt akárcsak Európa nyugati fele, amely továbbra is megszavazta Ukrajna anyagi támogatását háborús segélyekkel. Az egyesült Európa megválasztott képviselői közül senkinek eszébe sem jut, hogy megpróbáljon közvetíteni a felek között. Hogy legalább néhány nap fegyvernyugvást kieszközölt volna a szeretet ünnepére. A történelemben volt már ilyesmire példa. Az első világháború utolsó éveiben több fronton is megtörtént, hogy a lövészárkokban egymással szemben álló keresztény katonák karácsonykor abbahagyták a lövöldözést, a gyilkolást, s mit sem törődve parancsnokaikkal, a senki földén egy szerény karácsonyfa mellett (vagy a nélkül), egymást megölelve emlékeztek meg Jézus Krisztus születéséről. Most sehol sem történt hasonló. A gyilkos fegyverek ugyanúgy ontották magukból a halált hordozó lövedékeket, mint akármilyen közönséges hétköznapon. 

Pedig valamennyien tudjuk: a közemberben sem a német nemzetszocializmus, sem az olasz fasizmus, sem a szovjet bolsevizmus nem tudta teljes mértékben kioltani a kereszténység szikráját. Példaként mondom: régi muzeológus barátaim mesélték, hogy az ötvenes években a várban állomásozó szovjet egység katonáit elvitték a múzeumba. Akkor még látható volt a Feszty-hármaskép, a Krisztus temetése. Barátaim mondták, hogy akadt több kiskatona, aki a kép láttán sűrűn vetette a keresztet, pedig őket már a kommunista ateizmus szellemében nevelték. (Állítólag emiatt takarták le lepellel, majd pedig távolították el a falról a képet.) 

Most az Európai Unió vezetői sem keresztényként gondolkoznak. Ők sem tartoznak az angyalok kara hirdette jóakaratú emberek közé, akiknek és az általuk irányított, félrevezetett szavazóiknak kijárna a krisztusi béke. 

Vajon mikor jönnek rá erre?