Birodalmak, nagyhatalmak és zűrzavar

Lejegyzett történelmünk nem olyan régi, a magasabb műveltség kezdetei és az események rögzítése a Kr. előtti negyedik évezredre nyúlnak vissza. Ebben az időszakban már kialakulnak a nagy államformák, civilizációk, mint a mezopotámiai, vagy az egyiptomi és a krétai. Egy bizonyos földrajzi területen a legnagyobb hatalommal rendelkező társadalmi, politikai szervezkedésből kialakult egy államrendszer, kezdetben csak városállamok, később birodalmak. Ilyenek, pl. az Óbabiloni, az Egyiptomi, az Asszír és a Perzsa Birodalom. A leghíresebb, a Római nagyon sokáig tartotta magát, ha Róma alapításától (Kr.e. 8. század) a Keletrómai Birodalom bukásáig számítjuk fennállását. Aztán az Oszmán Birodalom, párhuzamosan a Német Római Császársággal és végül modern időnk Brit Birodalma, kb. az I. világháborúig. 

Mi haszna volt a világnak, az emberiségnek, ezekből a birodalmakból, és melyik államrendszer a legmegfelelőbb, legigazságosabb az emberek jólétének és biztonságának a megőrzésére, arra én itt nem keresem a választ, nem is találnám. Azt viszont látjuk, visszatekintve történelmünkre, de a jelenre is, hogy a birodalmak fő foglalatossága a háborúskodás volt, a másik legyőzése, elpusztítása. Jelenünk birodalmait nagyhatalomnak (szuperhatalom) nevezzük. Az Egyesült Államok a XIX. század végére a világ vezető gazdasági hatalma lett és az I. világháború után a politika irányítást is átvette. Az 1917-es októberi forradalom után megalakuló Szovjetunió lett az Államok nagy riválisa, és a II. világháború után második nagyhatalommá emelkedett. Kína később kerül, harmadikként, a rivalizálók csoportjába.

A szuperhatalmi basáskodás a világ kis, vagy közepes nagyságú nemzeteinek mindig csak bonyodalmat, zűrzavart okozott. Az Európai Unió, vagy az Egyesült Európa eszméje is végeredményben abból a gondolatból született, hogy szabaduljunk Moszkva ideológiai befolyásától, de védekezzünk az amerikai gazdasági terjeszkedéstől is.

A II. világháború utáni hidegháborús állapot – ellentmondásnak tűnően – valamennyire stabilizálta a helyzetet, a két világhatalom egymással szembeni acsarkodása mellett Európa, bár megosztva, de főleg nyugaton jól fejlődve, keleten sajnos terrorizálva, de aránylag békésen élt. A szovjetek megbuktatása után, új élet kezdődött, a világ megkönnyebbülten új utakat remélt. Változások jöttek, de a helyzet ma még bonyolultabb, mint valaha.

Az oroszok kiestek szuperhatalmi szerepükből, de Kína ma már az első vezető helyre kapaszkodna. Jogos kérdés; milyen előnyt, és jogot érez egy szuperhatalom a másik kettő ellenére. 

Kína, történelmünk legrégibb civilizációja, amely ugyanazon a területen, egy ősi kultúrával, és szervezettséggel folyamatosan megmaradt. Tőlünk, a „barbároktól”, mindig elvárták, hogy ismerjük el Kína nagyságát, s ha nem is mondják ki, ma is ezt gondolják. Népessége mindig a legnagyobb volt a világ népei között, ma közel 1,4 milliárdan vannak. Ez egy hatalmas erő! Oroszország óriási kiterjedésű, 17 millió négyzetkilométer, 11 időzóna. Már régen létezik, ne vitassuk, hogyan szerezték az országot, az övék. A Kijevi Rusz óta, a Moszkvai Nagyfejedelemség, Nagy Péter cár, Sztálin, és most Putyin ugyanazon problémával szembesült, ideológiától függetlenül, a cárok, a kommunisták, és most a kapitalizmussal kacérkodók feladata, hogy megvédjék ennek a hatalmas országnak a határait. És az orosz honvédő erő hihetetlenül erős, ezt már bizonyították a világ két legnagyobb hadserege ellen.

Ezekkel szemben, a másik oldalon a fiatal, alig pár száz éves Egyesült Államok. Múltja alig van, de fejlődése a világtörténelemben páratlan, szinte hihetetlen. A brit világbirodalom bankárainak pénzével és az oda csalogatott zsenikkel, az Államok, a XX. század elejére már világhatalom lett, és erről a pozícióról nem szívesen mondana le.

A szuperhatalmi törekvéseket, mindig a kisebb államok szenvedték meg, de ma már nem ők a döntő tényezők, világunk ma egy olyan globális pénzhatalom kezében vergődik, amely egy új világrend megteremtésén dolgozik. Talán már itt is van, csak még nem bontakozott ki teljes valójában. Sokat olvashatunk és hallhatunk erről az ún. nem létező háttérhatalomról, amely valójában az Egyesült Államok gazdaságát, pénzügyi hatalmát és roppant erős katonai fölényét használja céljai elérése érdekében. Kína továbbra is rejtélyes marad, terveiket nem ismerjük, de még önállóam cselekszik, a globális hatalom még nem tartja kezében.

Azok a politikai törekvések, amelyek ma Európát fenyegetik azt sejtetik, hogy a nyugati keresztény civilizáció óriási veszélyben van. A globális birodalom megteremtésének erős akadálya a keresztény, szakrális gondolkodás, a nemzetállamok léte és a nemzeti identitás, a család és ennek tradicionális felépítése.

Ezek a tények most azért fontosak, mert Kína messze van, velük majd később kell számolni, de az oroszok, bárki bármit is mond, a keresztény kultúrkörhöz tartoznak, ragaszkodnak nemzeti és vallási hagyományaikhoz, és még nem engedték be a Nyugatról beáramló kulturális marxizmus legfrissebb agymosási termékeit, a Gender- és az LMBTQ-elméleteket.

Az orosz imperializmus veszélyeit ismerjük, de ezek elsősorban a területi terjeszkedésre, és annak megőrzésére szorítkoztak, a hetvenéves szovjet kommunizmus pedig nem orosz találmány volt, import árú, azoktól, akik ma a hagyományos keresztény társadalom megszüntetését tervezik.

Kelet-Európa az orosz kérdésben erősen megosztott, ez a rossz történelmi tapasztalatok eredménye. Ideje elgondolkodni, és egy új, egységes stratégiát kidolgozni. Nem könnyű feladat, de nagyon sürgős.

Hollai Hehs Ottó, Németország