Borzalom

Szörnyű képeket közvetít a televízió, néhány milliárd néző látja, amint fogságba esett újságírókat fejeznek le a magukat az Iszlám Állam harcosainak nevező gyilkosok, amint

más törzshöz tartozó asszonyokat, gyermekeket ölnek halomra, valahol Afrikában, sok színhelyen – többnyire azután, hogy a harcra képes férfiakat, fegyvereseket már elpusztították.

A Gázai övezetben jóval kétezer fölötti a fegyveres konfliktus következtében elpusztultak száma, a legtöbbjük civil. És akkor még Ázsia számos vidékét, Ukrajnát stb. nem is említettük.

Az ember hajlamos elhinni egy közismert cinikus mondást, mely szerint a béke a háborúk közötti szünet.

Egy amerikai szakértő úgy tudja: jelenleg – pontosabban júliusban – a világ lakosságának 11,7 százaléka, százból tehát majdnem tizenkettő (fegyveres) konfliktusok sújtotta övezetben él (9 százalékuk mellesleg nagy kőolajkitermelő országokban). A legborzalmasabb (polgár)háború jelenleg Szíriában zajlik, halálos áldozatainak száma az utóbbi három esztendőben minimum 191 ezer. A megcsonkítottakról, földönfutóvá váltakról, éhezőkről, megbecstelenített nőkről – „a háború az háború” –, iskolától megfosztott gyermekekről nincsenek adatok. A harcoló feleket pedig mindig támogatja valaki – gyakorta nagyhatalom –, fegyverrel, logisztikával, „tanácsadással”, a harcok fenntartásához szükséges eszközökkel.

Száz éve, az első világháború kitörésekor a katonák (mentségükre szolgáljon: még nem tudták, hogy az lesz, az addigi történelem legborzalmasabbja) önként és énekelve mentek dicsőségüket gyarapítani a harcmezőkre. Igaz, akkor a nagy humanistaként is tisztelt Thomas Mann azt írta: „Vajon a béke nem a polgári korrupció egy eleme csupán, míg a háború a megtisztulás, a felszabadulás és a remény ígéretét hordozza?” (Vajon mire utal a kérdőjel?) A ragyogó elméjű francia, Voltaire azonban majd másfél évszázaddal azelőtt már világosan látta: „A háború, néhány év múltán, éppoly szerencsétlenségbe dönti a győzteseket, mint a legyőzötteket”. Ám sokan ma sem hisznek a bölcsességnek, józanságnak, megfontoltságnak, amikor a balgaságnak is áldozhatnak.

A nemzetközi jog szerint napjainkban is van igazságos, az Egyesült Nemzetek Szervezete által is elfogadott, szentesített háború. A védelmi (saját területet védő) vagy a Biztonsági Tanács által jóváhagyott, más ország agressziója ellen fellépő háborúk, a békefenntartó missziók ilyenek. Jótékony háború azonban nincs. Magam Abraham Lincoln, az amerikai polgárháború idején meggyilkolt amerikai elnök véleményét osztom, miszerint „Nem dicsőség a gyilkolás, nem büszkeség a rombolás. Semmi jó nincs a háborúban. Kivéve a végét”.