Bűnös ideológia

Magyarországon nemrég emlékeztek meg a kommunizmus áldozatainak napjáról. Azon a februári napon hurcolta el Budapestről a szovjet titkosszolgálat a Szovjetunióba a parlamenti képviselőként a Független Kisgazdapárt mentelmi joggal rendelkező elnökét. Avval megindította az azt követő több mint négy évtized kommunista törvénytelenségeinek áradatát. A koncepciós pereket, a börtönbüntetéseket, a halálos ítéleteket, a munkatáborokat, a kitelepítéseket, a paraszti gazdálkodást tönkretevő kvótarendszert. Nincs a világon még egy olyan ideológia, amelynek nevében és szellemében annyi embert küldtek a halálba, nyomorítottak meg embereket és családokat, mint a kommunizmus. A fajgyűlöletet propagáló, az egész világon elítélt és betiltott német nemzetszocializmus a kommunizmus mellett ártatlan cserkészmozgalomnak tűnik. A kommunizmus áldozatainak a száma nagyságrendekkel nagyobb a hitleri nemzetszocializmus és az olasz fasizmus áldozatai számánál. 

Ennek ellenére a nyugati társadalmakban háborítatlanul tevékenykednek a szélsőbaloldali, a kommunista ideológiát nyíltan felvállaló pártok. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1950-es években egy dühödt kommunistaellenes kampány folyt, az amerikai titkosrendőrség nyomozott a gyanúsítottak ügyében, még ítéletek is elhangzottak. A hidegháború elcsendesedése után a kommunistaellenes kampány elült. A demokrácia hamis lózungja alatt nyugodtan folyik a népbutítás, ragyog az ötágú csillag, s ünnepi alkalmakkor felhangzik az Internacionálé is, mint a magyar kommunista utódpárt kongresszusán is történt. 

Az agymosott (sajnos, ez a szomorú tény) nyugati polgároknak fogalmuk sincs arról, hogy milyen kártékony ideológia az, amit megtűrnek. Amely az egyenlőségnek, a társadalmi igazságtalanságok eltüntetésének, a jólétnek hamis képét villantja fel mindenki számára, miközben az egész társadalmat kiszolgáltatja a kommunista elitnek. Mint tette azt a világ valamennyi „szocialista” országában. Kivétel nélkül, az mindenütt a „proletariátus” diktatúrájává korcsosult Sztálin, Mao, Rákosi és Kádár, Dej és Ceaușescu, Zsivkov, Honecker, Jaruzelsky, Enver Hodzsa idejében. Vagy mostanság Észak-Koreában. 

Ha a kontinens nyugati felén élők reális képet kapnának a „szocialista pokolról”, a mindennapok ellátási gondjairól, a fűtetlen lakásokról, a sorbaállásokról, a vasárnap is munkára kényszerített dolgozókról, az éhbérekről, a hiánygazdálkodásról, a szellemi terrorról, akkor (valószínűleg) meggondolnák, vajon a baloldali, a kommunista ideológiával rokonszenvező pártokra adják-e a szavazatukat. A KGB, a Securitrate, az ÁVH, a Stazi (stb.) fizikai terrorját már nem is említve. 

Ezt a bűnös ideológiát mindenképpen ki kellene gyomlálni, be kellene tiltani, éppen úgy, mint tették a szélsőjobboldalival. Vágyálom lenne?