Csoda vagy véletlen?

Találtam egy rendkívüli figyelemre érdemes képet a világhálón. Törökországban készült a hónapokkal ezelőtti borzalmas földrengést követően. Egy porral borított, de sértetlen, karcolás nélküli szoborról. Mária és a karjában tartott kisded szobra. Mögötte egy katolikus templom megrepedt, de még álló fala, előtte az épület leszakadt tetőzetének farésze. Körülötte a lehangoló romok és a pusztulás.

Barátaimmal, ismerőseimmel beszéltük meg az elgondolkoztató képet. Ellentmondó vélemények az interneten fellelhető felvételről. Valóságos csoda – mondják a keresztény hívők. Puszta véletlen – állítják a szkeptikusok és az ateisták. 

Magam, mint hívő keresztény az előbbit fogadom el, de nem akarok senkit sem eltántorítani saját véleményétől. Szíve joga, hogy meggyőződése szerint döntsön arról, milyen magyarázatot fogad el igaznak a látottból. 

Kétségtelen, hogy az idei földrengés a 21. század eddigi legerősebb, legpusztítóbb földmozgása volt. Legalább félszázezer halottal és milliárdos anyagi kárral. Jó lenne remélni, hogy annak is marad, nem lesz annál erősebb, borzalmasabb. Csakhogy a természeti katasztrófák nem rendelésre jönnek és csitulnak el, azok pusztító erejét nem a földi halandó akarata, kívánsága határozza meg. Emberi erő nem akadályozhatja meg a természet szeszélyes megnyilvánulásait. 

A földrengés érintette vidék Kis-Ázsiának az ókorban Antiochiának nevezett régiója. Valamikor, még a Krisztus utáni második évezred első felében is virágzó görög városok állottak végig a tengerparton. A keresztény Bizánci Birodalom részeként. Ott, ahol mintegy kétezer évvel ezelőtt az első keresztény gyülekezetek kialakultak. (Erre a Bibliát nálam sokszorosan jobban ismerő plébánosom hívta fel a figyelmem!) Ahol mindmáig léteznek aktív keresztény, katolikus és ortodox egyházközségek. Ezeknek most nagyon nagy szükségük lenne az egész keresztény világ anyagi és erkölcsi támogatására. Hiszen templomaik, imaházaik romokban, lakóházaik, lakásaik, anyagi javaik elpusztultak. A szó szoros értelmében földönfutóvá lettek egy nagy muszlim tengerben. Ahhoz, hogy újra szerveződhessenek, hogy megmaradhassanak szülőföldjükön egy ilyen megrázkódtatás után, a saját lelki erejükön kívül a keresztény világ erkölcsi és anyagi támogatására is szükségük van. 

Azt hiszem, számukra ebben a traumában az első biztos fogódzkodót az említett Mária-szobor is jelentheti. Jelképként számukra, hogy az emberi testet öltött Isten szülőanyjának a szobra itt maradt épségben a hívek között. Hogy annak a szobornak (és Istennek) ismét hajlékot kell építeni. Ezért fogna össze adományaival a keresztény közösség. A keresztény világ támogatásával talán még idén felépülhet az új templom. 

Segítsük testvéreinket, (hit)sorstársainkat!