Doberdó

Normal 0 false false false MicrosoftInternetExplorer4

Manapság ki nem tudná az ismert katonanóta kezdetét:

Ha kimegyek a doberdói harctérreFeltekintek a csillagos nagy égreCsillagos ég merre van a magyar hazámMerre sirat engem az édesanyám

Május 23-án volt 100 éve, hogy Olaszország az első világháború véres harcmezejére lépett az Osztrák–Magyar Monarchia ellen. Mint a többi frontvonalon, ezen a határon is idegőrlő állóharcok alakultak ki az olaszok és az oda csoportosított magyar katonák között.

Így írja Zalka Máté a Doberdó című regényében: „Doberdó – egy krajnai szlovén falu neve. Egy akkor földig rombolt, kihalt falué, és a faluhoz tartozó határé…..”

Mint kiderül a regényből, az egész frontszakasz e falu nevéről lett elkeresztelve, s ezt az egyszerű nevet a katonák magával a pokollal azonosították.

Sajnos, Doberdó is az egyik magyar Golgota lett, ahol magába temette a föld az erejük teljében lévő ártatlan magyar és olasz fiatalokat. A fronton a katonák egymást gyilkolták, hol puskával, ágyúval, hol az állóharcokban szuronnyal és puszta kézzel.

      Ha mélyen belegondolunk, megbotránkoztató: a családapa, testvér, fiú megkapta a behívólevelet, egy rövid kiképzés után elvitte az a bizonyos katonavonat, távolra a szülőföldtől. És mit kellett tennie? Gyilkolni, olyanokat, akiket soha nem látott, talán egy ugyanolyan családapát, mint ő, ha azonban nem teszi meg, talán őt találja el a szurony, ha meghátrál, a tábori csendőrség végez vele. Az élete puszta véletlenen múlik, lehet, soha nem láthatja meg felnövekvő gyermekét, kedvesét, szüleit. Amikor a gyilkoló gépezet beindul, az emberölés megszokottá válik a bakák körében, ha netán megéli a szörnyűség végét, különböző pszichikai bántalmakkal küszködik.

A politikusoknak, tábornokoknak sokszor az áldozatok csupán számok, adatok, és emberi életeket nem kímélve mindent megpróbálnak kicsikarni a győzelem érdekében. Nekik a saját karrierjük, profitjuk, vagy a történelembe való bevonulás többet jelent, mint az elhunytak száma. Ami ettől még rosszabb, sokszor ártatlan civilek, sőt gyermekek esnek áldozatul a háborúskodásnak, de a vezetőknek ők csak statisztikai mellékáldozatok.

    Természetesen felteszi az ember a kérdést: MIÉRT? Erre nagyon nehéz válaszolni, talán az emberi karakterbe bele van kódolva Káin gyilkolási hajlama.

A nagyhatalmak elitjeinek morális kötelessége lenne diplomáciai erőfeszítéseket tenni a fegyveres konfliktusok elkerülésére és a vitatott kérdések békés útra való terelésére. Ez nem mindig sikerül, vannak helyzetek, amikor egy ország akarata ellenére is belesodródik egy fegyveres konfliktusba, de ilyenkor is minimalizálni kellene az áldozatok számát.

Sajnos, sokszor tapasztaljuk, hogy a politikai vagy gazdasági elitben nincs meg a békés rendezésre való akarat. Az első világháborút nézve talán egyik nagyhatalom sem rendelkezett ezzel a szándékkal. Ilyenkor legtöbbször gazdasági vagy területi okokra támaszkodva indítanak háborút egy másik hatalom ellen, azután beindul a gépezet, ilyenkor az egyszerű ember csak egy bináris szám, életben marad vagy nem, ha igen, lelkét a helyi propaganda próbálja gyűlölettel manipulálni. Ha megnézzük, hogy kik jártak jól a háborúk befejezésével, néhány kivétellel, soha nem az egyszerű emberre mutatunk.

      Megjegyezném: a dédapám is Doberdónál esett el még 1915-ben, csupán 23 éves korában, valahol ott nyugszik egy tömegsírban, távol az otthonától.

Befejezésül ajánlanám a Nyugaton a helyzet változatlan c., 1979-ben rendezett filmet, amely az első világégés szörnyűségeiről beszél és a háborús propaganda hazugságairól. És minden korban milyen igaz, amit Platon mondott:

„Csak a holtak látják a háború végét.”

 

Luda Gábor, Temesvár

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}