Dollárra átszámolt humanizmus

Annak idején, amikor a szocialista humanizmusról szóló, minden médiából azt fröcskölődő szlogeneket hallgattuk, mindig azok a nők jutottak eszünkbe, akiket legfelső pártitkári utasításra a nőgyógyászatokon hagytak szenvedni (sőt, meghalni) az ügyészek, mert nem árulták el a vetélést előidéző személy nevét. (Olykor nem is volt kit!) Az ügyész engedélye nélkül szakorvos nem nyúlhatott hozzájuk, még akkor sem, ha életmentésről volt szó. Akkor azt hittük, hogy ez az álszenteskedés csak egy diktatúrában lehetséges. Most egyre gyakrabban meggyőződhetünk arról, hogy hasonló esetek léteznek az agyondicsért nyugati demokráciában is.

Elképedve olvasom a világhálón, hogy Kanada 2016-ban fogadta el az eutanázia legalizálását és végrehajtását. (A nemzeti szocialista német államot a második világháborút követően ezért emberiesség elleni bűntettel vádolták meg, az azt parancsra végrehajtókat bíróságon el is ítélték.)  Ezúttal egyetlen ország vagy szerv sem tiltakozott a kanadai törvény ellen. A jövő évtől az eutanázia az észak amerikai államban mindenkinél alkalmazható, akinél mentális rendellenességet tapasztalnak. És ez a tinédzserek számára is elérhetővé válik! A statisztikai adatok alapján a tavalyi év folyamán az eutanáziával megöltek száma 13 500 paciens volt. A sűrűn lakott Quebec tartományban a halálesetek 7 százaléka ennek köszönhető. Sokukat úgy győztek meg, hogy jobb olcsón meghalni párezer dollárért, mint tízezreket költeni a kétséges kimenetelű gyógykezelésre. A kanadai orvosok szerint az eutanáziával évente 150-200 millió dollárt takaríthatna meg az állam. (Dollárokra átszámolt humanizmus?)

Az írás szerint Kanada lakossága az ellenőrizetlen migráció miatt rekord ütemben növekszik. Ugyanebből az okból viszont az ország egészségügye siralmas állapotban jutott, a szakorvosi rendelésre 30-40 hét (nem nap!) a várakozási idő. Az orvosok szerint az eutanázia bevezetésével (zárójelben: a betegek megölésével?) ez az idő jelentősen csökkenthető. 

Az országot kormányzó Trudeau miniszterelnök és liberális csapata célul tűzte ki, hogy gyorsan szabaduljanak meg az idős kanadaiaktól, hogy őket új, a harmadik világból származó munkaképes fiatalabbakkal cserélhessék. Történik mindez ezúttal nem a szocialista, hanem a liberális „humanizmus” szellemében. Bevallom: a nyugati politika kétszínűségét (keserűen) megtapasztalva, nem is várhattunk másra.

Egy dolgon viszont szörnyen csodálkozom: a kanadai orvosok állásfoglalásán. Mint minden gyógyító, ők is letették, leteszik a hippokratészi esküt, miszerint céljuk az emberi élet megmentése minden eszközzel és áron. Magamtól kérdezem: vajon miként nézhet tükörbe egy kanadai orvos, aki előzőleg beadta a méreginjekciót, a halálos dózis altatót, vagy lekapcsolta a lélegeztető gépről a páciensét? 

Egy biztos: egy ilyen alakra még a háziállataim kezelését sem bíznám!