Egyenes beszéd (I.)

Amióta az emberiség létezik, népvándorlás is létezett, törzsek, népcsoportok egyik helyről a másikra költözve keresték a legmegfelelőbb helyeket, ahol letelepedhetnek. Történelmünk nagyobb népvándorlásai közül kettő megváltoztatta az akkori világ arculatát. A II. századtól kezdődően ázsiai és észak-európai germán és más, úgynevezett barbár népek özönlöttek őshazájukból a Nyugatrómai Birodalom felé, pár száz év alatt szétrajzottak a mai Európa területén, és többek között ez okozta 476-ban a Római Birodalom bukását. Ezer évvel később, 1492-ben felfedezték az észak-amerikai kontinenst, és egy fél évezred alatt milliók telepedtek le az új hazában, s megszületett a világtörténelem legfiatalabb, legsikeresebb „szuperhatalma”.
A mostani migráció már pár évtizede elsősorban Európa felé irányul, méreteiben – egyelőre – sokkal kisebb az előbb említetteknél, de ha folytatódik, civilizációnk létét fenyegetné. 
Lássuk, mi a helyzet.
2005-ben a pesti Kapu folyóiratban írtam egy cikket A „fehér”Európa színesedik címmel. Ebben az írásban – 18 évvel ezelőtt – felhívtam a figyelmet arra a veszélyre, amit az erőltetett migráció, illetve Európa már akkor aggasztó demográfiai helyzete okoz. Akkor még senki nem fújt riadót, pedig komoly szakemberektől érkeztek figyelmeztetések. 
Mára a helyzet nem aggasztó, hanem tragikus. Unokáink már látni fogják a nyugati, keresztény népek kipusztulását. 
Mi ennek az egésznek a valódi oka, és van-e még remény a megmaradásra? 
A jelenlegi, nagyon veszélyes és állandóan gyorsuló migrációnak három fő oka van. A legelső sajnos már évszázadok óta, „természetes tényként” jelen van világunkban, és ez a földi javak (minden, az emberi szükségletek kielégítésére alkalmas dolog) igazságtalan elosztása. Erre vonatkozólag olyan adatok állnak rendelkezésünkre, amelyek égbekiáltóak, megdöbbentőek és gyalázatosak. Ezek a jelzők nem túloznak. A globális vagyonnak, tehát a javak összességének felét az emberiség két százaléka birtokolja, ezek a milliárdos kapitalisták. Földünk nyolcmilliárdos tömegének majd’ a fele, több mint hárommilliárd viszont szegény, csak a javak egy százalékával rendelkezik. E két adatnak a szétbontása, részletezése szörnyűséges egyéni, családi és nemzeti tragédiák tömegét hozná felszínre, de ezekkel senki nem törődik. Ne áltassuk magukat: ha ezt a problémát nem oldjuk meg, de nagyon gyorsan, az elkövetkező években nem ezrek vagy tízezrek, hanem milliók indulnak el Európa felé.
A másik kérdés a fehér ember, a nyugati civilizáció már évtizedek óta tartó nagyon alacsony termékenységi rátája. Ha ez a mai átlag megmarad, ami nem magasabb, mint 1,4–1,6 (egy adott számú lakosság fennmaradásához minimum 2,1 kellene), akkor kontinensünk ötven év alatt megfeleződik, a jelenlegi kb. 730 millió őslakos száma valószínűleg 350 millióra csökken. A növekedéshez pedig foggal-körömmel ragaszkodunk, életszínvonalunkat továbbra is emelni, nem csökkenteni akarjuk, a termelés, az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások nem állhatnak le, de ehhez munkaerő kell, és ez napról napra kevesebb lesz. Ezért kell, de azonnal, a nagyszámú bevándorló azokból az országokból, ahol van elég ember, és ha otthon maradnak, úgyis éhen halnak.
A legnagyobb születési arányszám a legszegényebb országokban van, Afrikában, ahol az öt-hat gyerek természetesnek számít. A most polgárháború előtt álló Nigerben 7-nél nagyobb ez a szám. A cinikusok mondhatják, jól jönne egy kis lövöldözés, de a nagyon szegény Szomália, Uganda, Mali is ontja a gyerekeket, egy szörnyű, szenvedéssel teli életre.
A következtetés az, hogy a nagyon szegény országok munkaerejét elcsábítjuk hozzánk, dolgoznak majd szorgalmasan, mi továbbra is jól élünk, igaz, gyermekeink, unokáink már egy teljesen idegen kultúra, civilizáció tagjaként, csak régi olvasmányokból tudhatják meg, hogy voltak nemzeti kultúrák, nemzeti irodalom és művészet, és sok olyan csodálatos dolog, ami a keresztény, nyugati kultúra alkotásaként egy ideig még megmarad, aztán befedi a gyom.
A harmadik probléma, amely tulajdonképpen ezt az egészet ideológiailag és politikailag lehetővé tette, az az új világrend-elképzelés, a nyitott társadalom elmélete, Eurábia megvalósítása, a nemzetállamok megszüntetése és a kétezer éves keresztény gondolkodás kimosása a „begyepesedett agyakból”.
A három kérdés szorosan kapcsolódik egymáshoz, és óriási erőként húz minket a szakadékba. Van megoldás? Talán igen.