Ékszer!?

Arad gazdagodott egy ékszerrel – körülbelül ezt mondta a sportminiszter a Neuman Ferenc Stadion átvevési ceremóniája alkalmából.

Szegény miniszter úr, ha neki ez már ékszer, nem nagyon van szépérzéke. Ha a TV-ből, madártávlatból nézi, tényleg igaza van, de ő nem helikopterből látta, hanem bent sétált, és nem igaz, hogy nem vette észre a katasztrofális kivitelezést.

A betonfelületek még a régi stadion nívóját sem érik el, pedig azt 6 hónapig, ezt meg 6 évig (volt idejük bőven) nyaldosták. A padozatba bebetonoztak cementzsákokat (kíváncsi lennék, hogy a kivitelezési rajzban miként sikerült ezt megrajzolni). A fugák hiányosak, nem párhuzamosak. A VIP-„fotelek” már lötyögnek, pedig még senki nem ült bennük. A korlátoktól a VIP-nézők egy része nem látja az egész pályát, még jó, hogy van kivetítő. A gyepről már nem is beszélek, ha a kivitelező cégnek sikerült a Nemzeti stadion és a craiovai stadion gyepét többször is „elszabni”, nehogy már pont Aradon csinálja meg jól.

A tervezők is „remekeltek”: nincs egy helység többek között a csapat múzeuma részére, egy butik részére (jövedelemforrás lenne!), jacuzzi részére, rengeteg a kihasználatlan felület, a székek kényelmetlenek.

Nem „apuka” idejében élünk – mielőtt a ceruzát a kezükbe vették, elmehettek volna legalább Európába egy-két híres stadionba tapasztalatcserére, hogy legalább a minimumot megvalósítsák. (Például egy szaunát.)

Minden meccsen az ablakos tribün székeire kényszeríteném őket, hogy játsszák a bólogató Jankót, az oszlop jobb, majd bal oldaláról nézvén a meccset.

Miniszter úr, mély tiszteletem az udvariaskodásáért, de ha kedves feleségét is ehhez hasonló ékszerekkel lepi meg, úgy csak sajnálom a nagyságos asszonyt.

Végezetül csak annyit: szégyelljék magukat a tervezők, kivitelezők, sőt a megrendelők is ezért a silány „ékszerért”. Igaz, ettől nem lesz sem szebb, sem jobb az aradi új stadion.

Dr. Tusz Ferenc

tudósító