Elfeledett (sport)évfordulók

Az aradi temetőkben nyugvó jelentős személyiségek sírjáról készülőben van egy összeállítás. Abból a meggondolásból, hogy korábban a város és megye számára olyan jelentős személyiségek végső nyughelye lett a felejtés, nemtörődömség áldozata, mint Arad egykori legendás polgármesteréé, Salacz Gyuláé, vagy a Moise Nicoară Főgimnázium első igazgatójáé, Ascaniu Crișané. De ide sorolhatnánk az aradi magyar színművészeket is. Hogy ez ne ismétlődjék meg, készül az említett összeállítás, melyet jóváhagyásra a városi és a megyei tanács elé terjesztenek, hogy azok a fórumok nyilvánítsák azokat védetté, megőrzésre kötelezővé.

Az adatgyűjtés közben bukkantam néhány olyan kiváló sportoló nevére, akiről évfordulójuk alkalmával az elmúlt években elfeledkeztünk megemlékezni. Végső nyughelyük (reméljük) felkerül a védett sírok listájára.

Négy esztendővel ezelőtt megfeledkeztünk Prokopecz Emil (1918–2005) születésének századik évfordulójáról. Pedig ő aztán bőven megérdemelte volna. Aradon született, előbb futballozott a Spartac csapatában, majd átvette a Voința férfi asztalitenisz csapatának edzését. 1968-tól a női csapat, majd a román női válogatott edzője lett. Nyugdíjazásáig, 1983-ig az általa edzett aradi csapat tagjai 101 (!) országos bajnoki címet szereztek, de nyertek négy Román Kupát, két világbajnoki ezüstérmet, egy Európa-bajnoki címet és két ezüstérmet is. Sikereiért Sportérdemlevéllel, a Sportérdemrend II. fokozatával, Érdemes Edző címmel tüntették ki. Minden idők legeredményesebb aradi sportedzője volt. Nevét viseli az Eminescu (Deák Ferenc) utcai sportterem.

Tavaly a legendás Pecsovszky József (1921–1968) születésének volt a centenáriuma. (Egy ideig a legsportszerűbb romániai futball-szurkológárdának ítélték oda évente a róla elnevezett vándordíjat.) Temesváron született, a helyi Kinizsiben kezdett futballozni. Fantasztikus labdaérzéke volt. A nagyváradi csapattal 1943-ban magyar bajnoki címet szerzett. Háromszor szerepelt a magyar válogatottban Perényi néven. 1945 után Kolozsváron, majd Aradon folytatta pályafutását. Az UTA-val három, a bukaresti katonacsapattal két bajnoki címet szerzett. 31-szer volt román válogatott, ahol 11 gólt szerzett. Halálakor egykori csapata díszsírhelyet vásárolt a Felsőtemetőben. Ő volt a sportág első érdemes sportmestere. Edzői pályafutását a halálos kór törte ketté. Román és magyar (Oroszhegyi Károly tollából) nyelvű könyv is született róla.

Idén augusztus 4-én száz éve, hogy Meggyesen megszületett Váczi György (1922–2005).  Szülővárosában, majd Marosvásárhelyen és Kolozsváron játszott, de a háború alatt megfordult a bécsi Wacker Wien csapatában is. A világháború után Nagyváradon az ICO együttesével 1949-ben nyert bajnoki címet, abban az évben gólkirály is lett. 1952-ben szerződött Aradra, ahol egy bajnoki címet és egy Román Kupát nyert a csapattal. Az első osztályban több csapat színeiben összesen 125 gólt szerzett. Pályafutását Nagyváradon, s végül szülővárosában fejezte be. Tizenegyszer szerepelt a román válogatottban, ahol 13 gólt rúgott. Sikeres edzői munkát is folytatott. Sportmesteri címmel tüntették ki. Pihenni az Arad megyei Zádorlakra vonult vissza. Aradon a Felsőtemető (Eternitatea) B. I-es parcellában helyezték végső nyugalomra. Sírja kőhajításnyira van két egykori csapattársáétól, Pecsovszky Józsefétől és Farmati Zoltánétól.  

Ez az írás egyben főhajtás minden egykori, Aradnak dicsőséget szerzett sportoló előtt.

 

Pecsovszky József a román válogatott kapitányaként a Csehszlovákia ellen mérkőzésen. A pályára kifutó együttesben a harmadik Váczi György