„Eltartottak”

A Mikelaka negyedben történt minapi tragikus autóbalesetről hallottam. Állítólag egy nyolcvan év körüli gépkocsivezető volt a hibás a súlyos karambolért, illetve a felesége haláláért. A szemtanúk szerint a járókelők azonnal kommentálni kezdték az esetet, miszerint az ilyen korú „vénembernek” (bosorog) nem lenne szabad hajtási igazolványt adni, sőt olyan is volt, aki „az utcára sem engedné” őket. Vox populi, vox Dei? – kérdezhetném. Nem kezdeményezek vitát senkivel, de koromnál fogva személyes sértésnek veszem a megjegyzést. Ezért csak kibukik belőlem a kérdés: a hazai statisztikákban vajon mennyi a balesetekben vétkes idős sofőrök számaránya? Nem a felelőtlenül száguldozó fiatalabb generáció tagjai okozzák-e a legtöbb balesetet? Vajon a fentebb említett baleset helyszínén kommentálók közül hányan olvastak, hallottak (csak példaként) a Világos környéki baleset 19 éves vétkes áldozatáról? És a sztrádán 230 kilométeres sebességgel száguldozó fiatal ámokfutóról?  Az országban minden napra jut néhány hasonló baleset, csak végig kell nézni, meg kell hallgatni a híradókat. Azoknak kommentálásában csak ritkább esetben hallottam életkori megjegyzésekről. Különben életkorról lévén szó, olvasom egy kedves ismerősöm minap megjelent, még be nem mutatott könyvében a vírusjárvánnyal kapcsolatos jegyzetet. Abban egy általa idézett véleményt, miszerint a hazánkban élő mintegy ötmillió nyugdíjas a társadalom által eltartottak kategóriájába tartozik. Tehát terhet jelent a társadalom aktív, dolgozó tömegei számára. (A megjegyzés avval kapcsolatban hangzott el, hogy a járvány valahányadik hullámakor korlátozták az idősek utcán, köztéren tartózkodási jogát.) Hm… Nem tudom, ki mikor fogalmazott meg ilyen bugyuta véleményt. Hogy nem tartozott az elsők közé, amikor az Úristen az eszet osztogatta, az bizonyos. Különben gondolhatott volna arra, hogy ez a mostani nyugdíjas tömeg 35-40, sok esetben még több esztendőn keresztül nemcsak az utána következő generációt nevelte fel, hanem eltartotta az előtte lévő korosztály nyugdíjasait is. Nem tette ki éjszakára az iglu elé, mint a Fehér nyomok című, Anthony Quinn főszereplésével készült nagy sikerű filmben láthattuk, amikor a fogatlan idős asszony már a fókabőr megpuhítására is képtelen volt. Annak, aki ezt megfogalmazta, nem egyebet, csak a társadalom, a család számára a teljes feleslegességet érzékeltető életérzést kívánhatnék. Hívő keresztényként szeretném, hogy éljen az emberi élet legvégső határáig. De majd, valamikor eltartott nyugdíjasként egy akkori fiatal az általa most megfogalmazott gondolatot vágja a fejéhez. Nagyon kíváncsi lennék, miként reagálna rá!