Erdőtüzek

Az elmúlt évtizedek során számtalan híradásban szerepelt a Föld erdeinek gyors zsugorodása. Az egyenlítői őserdőket Dél-Amerikában (az Amazonasz völgyében), Afrikában, Délkelet-Ázsia szigetein (Borneó, Jáva, Új-Guinea) egyrészt a fakitermelés miatt, másrészt új mezőgazdasági területek nyerésére pusztítják.  Az egykor kiterjedt vadonban óránként több hektárnyi terület esik a fűrészek, fejszék áldozatául. Mert az emberiség száma rohamosan növekszik, szükség van a megművelhető földterületre, az iparnak meg a nyersanyagra. Ez ellen keveset tehetünk! Ráadásul a fa nem tartozik az újrahasznosítható anyagok közé, mint a fémek, a papír vagy a műanyagok.

De aki figyeli a televíziós híreket, olvassa a napi sajtót, az tudja, hogy nemcsak az egyenlítői őserdők vannak veszélyben. Azt mondhatnánk, hogy szinte évente ismétlődnek az erdőtüzek Kaliforniában, Ausztráliában, de most már egyebütt is. (Különben Amerikában a világ legöregebb fái – Sequoia fenyők – is veszélybe kerültek a terjedő tűz miatt.) Az elmúlt néhány évben erdőtűz pusztított Görögországban, Portugáliában, az Atlanti- és a Csendes-óceán néhány szigetén. Most pedig Franciaországban és a szibériai tajgán is felgyulladt az erdő. Aki nem tudná, az oroszországi tajga a Föld legnagyobb kiterjedésű összefüggő erdeje.

Van, aki közömbösen veszi tudomásul ezeket a híreket, mondván, hogy minket közvetlenül nem érint. De akadnak olyanok, nem is kevesen, akiket aggodalommal tölt el. Mert az erdők eltűnésével rohamosan romlanak az életkörülmények. Az emberi nem megmaradásának két fontos lételeme veszélyben van: az ivóvíz és a levegő. A levegő, amelyben fokozatosan csökken az oxigén mennyisége. S az azt termelő növényzet, mindenekelőtt az erdőségek területe rohamosan csökken. A Föld tüdeje haldoklik, ahogyan szokták mondani. Hasonlat: mintha egy ember tüdejéből módszeresen kioperálnának egy-egy darabot!

Mifelénk (szerencsére) erdőtűz nemigen pusztított. De emlékezzünk a Kovászna megyében pusztító viharra, amely szinte pillanatok alatt sok hektár erdőt tarolt le. És ne feledjük az elmúlt három évtized hazai rablógazdálkodását, amikor egész erdők lettek a motoros láncfűrészek (druzsbák) áldozatává úgy, hogy helyükre senki sem telepített. Az emberi kapzsiság nem ismer határokat. A vadak élőhelyének zsugorodása nem az egyedüli következmény. Egy esős tavasz vagy ősz egész hegy- vagy domboldalak suvadását okozhatja. A világon számtalan példa van erre Portugáliában, Dél-Amerikában, Olaszországban. A sárlavinák legtöbbször az erdőpusztítás következményei.  

Sokkal gondosabban kellene vigyáznunk az erdőkre. Tervek születtek szerte a világban (lásd például a Száhel-övezet erdősítését az Atlanti- és az Indiai- óceán között), de azok közül még semmi sem valósult meg. Ölbe tett kézzel nézzük, mint pusztul a Föld. Unokáink nem fogják nekünk megbocsátani.

Legalább idehaza komolyabb, hatékonyabb intézkedésekre lenne szükség. Várjuk!