Eszementség

Olvasom, hogy a Guardian című angol lap egyik számában fényképes tudósítás jelent meg a Magyar Állami Operaház legutóbbi produkciójáról. Az opera librettója Lev Tolsztoj Háború és béke című regénye alapján készült. A világirodalom egyik legnagyobb irodalmi alkotásáról van szó. A zeneszerző, Szergej Szergejevics Prokofjev 1953-ban hunyt el, március 5-én, egy napon Sztálinnal. Operáját 1941–1952 között komponálta, de csak 2021-ben, Svájcban, a genfi operában került színpadra.Az angol lap avval vádolja a magyar operaházat, hogy az Oroszországot, annak hadseregét dicsőítő dalművet mutat be, miközben az orosz hadsereg hódító háborút folytat Ukrajnában. Tehát a világ többségével ellentétben, oroszpárti. Horribile dictu, az ország még az orosz turistákat is beengedi az országba!Azt hiszem, a Guardian cikkírója alapvető történelmi ismeretekkel sem rendelkezik, különben tudhatná, hogy 1812-ben az orosz csapatok Napóleon hódító (a világ akkori legnagyobb) seregét győzték le Moszkva alatt, Borogyinónál, s űzték ki azt az országból. Tolsztoj regénye és Prokofjev zenéje a Kutuzov tábornok vezette hadseregnek állít dicső emléket. Az a bizonyos, az operában inkriminált dicsőítő kórusmű bármely hasonló bravúrt, hősiességet felmutató hadseregnek kijárna. A cikk ismét egy őrültség, amely a napi politikát beviszi a művészetbe. Hasonlóan a sporthoz! Nem eszementség megtiltani művészeknek csupán nemzetiségük miatt, hogy fellépjenek? Betiltani színpadi művek bemutatását, mert azok egy bizonyos nyelven íródtak? Kitiltani, vagyis indexre tenni a könyvtárakban szerzők műveit, mint a középkorban vagy a diktatúrák alatt? (Még tartalmuk miatt sem szabadna, hát még az írók nemzetisége miatt!) Betiltani zeneszerzők alkotásait, mert az egy bizonyos diktátornak volt a kedvenc szerzője? (Lásd Richard Wagner.)Eszementség, és a világ egy része tapsol hozzá. Nem először! Emlékékezzünk, a második világháború előtt a hitleri időszakra, amikor német városokban máglyán égették el az ideológiailag nem elfogadott, kifogásolt műveket, vagy csupán azért, mert szerzőjük zsidó vallású volt. Ennek ellenére 1938-ban Angliában Hitlert választották meg az év emberének. Pedig a világ tudott a német faji törvényekről, a diktatúráról, a fegyverkezésről. A következmény is ismert: a második világégés. Az emberiség mintegy 50 millió embert veszített, az anyagi javak pusztulásáról, százmilliók szenvedéséről már nem is beszélve. Bevallom, nem vagyok optimista a világpolitika jelenlegi kilátásaival kapcsolatban. Mert a háború nemcsak a harcoló feleket érinti. Olyan gyűlölethullámot gerjeszt, amelyet évek, talán évtizedek múlva sem lehet majd csillapítani. Mert a kígyót-békát egymásra kiáltozók gyermekei és unokái is megfertőződnek ettől. Gondoljunk a lengyel–orosz, azeri–örmény, török–szíriai (és sok más) ellentétre. Az idő múlásával nemhogy csitulnának, csak fokozódnak. A Guardian cikke is csak szítani akarja a tüzet. Ókovács Szilveszter, az Operaház igazgatójának diplomatikusan megfogalmazott válaszlevele, sajnos nem jut el az érintettekhez.