Európa megmentői

Az Európa megmentője címet a történelem folyamán már többen kiérdemelték. Csak példaként: elsőként talán Dmitrij Donszkoj a tatárok legyőzésével és visszaszorításával. Hunyadi János az oszmán hódítás megállításával. Sobieski János a török hadak visszafordításával Európa közepéről. De kevesebben tudják, hogy a jelenkorban is akadtak olyanok, akik kiérdemelték ezt a nevet. 

Min közismert: 1986 áprilisában felrobbant a Kijev környéki csernobili atomerőmű egyik reaktora. A robbanás következtében egy radioaktív felhő keletkezett. A szovjet hatóságok egy ideig titkolóztak, de nekiláttak a tűz oltásának. Homokkal, vízzel, ólommal próbálták megfékezni azt. Az eredmény egy lávaszerű anyag volt, amely felgyűlt a reaktormag körül, avval fenyegetve, hogy átégeti az alatta levő betont, s elérte volna a hűtővizet. Amennyiben eljutott volna oda, a felforrt víz gőzzé alakulása nyomán újabb robbanások következtek volna be. Azok eredményeként Európa nagy része radioaktív sivataggá változhatott volna.  Egyedüli megoldás csak az erősen szennyezett hűtővíz leeresztése volt. 

Azt viszont csak úgy lehetett megoldani, hogy valaki alámerül a radioaktív vízzel telt medencébe, és kinyitja a kapukat. Bár a vállalkozás szinte a biztos halállal volt egyenlő, akadt három önként jelentkező: Valerij Bezpalov és Alekszej Ananenko, az atomerőmű mérnökei, Borisz Baranov pedig  csernobili munkás volt. Nem védőöltözetben, mindössze egy alap búvárfelszereléssel alámerültek, megtalálták és kinyitották a csapot.  Húszezer tonna víz folyt el, de szerencsére több robbanás nem történt. 

Hogy mi történt a búvárokkal? Ketten közülük még két hetet éltek egy moszkvai kórházban, harmadik társuk néhány nappal túlélte őket. Olyan nagy sugárdózist kaptak, hogy érckoporsóban kerültek végső nyughelyükre. 

Bizonyosan van emlékműve a csernobili hősöknek. Mert sokan vettek részt az oltásban: mérnökök, kétkezi munkások, sorkatonák, helikopter-pilóták, gépkocsivezetők. Nem magukat mentették, hanem az utókort. Mert nekik nem volt menekvés, ezt tudták is. Valószínűleg az akkori hősöknek emelt emlékművön ott szerepel a fent említett három neve is. 

De tegyük hozzá: az említettek nemcsak az egykori Szovjetunió, a mai Ukrajna, Fehéroroszország vagy Oroszország hősei. Hanem egész Európáé. Ők egy fél

vagy talán az egész kontinenst mentették meg a biztos pusztulástól. 

Bár manapság Európa nyugati felén (és nem csak!) szinte oroszellenes hisztéria uralkodik. Ennek ellenére most, amikor közeleg a csernobili tragikus események 40. évfordulója kellene a hálás Európának egy monumentális emlékművet emelnie a hármak, mindannyiunk megmentői tiszteletére. Hátha avval csitulnának az ellentétek, alább hagyna a háború lendülete is. 

Valakinek fel kellene vetnie ezt az Európai Parlamentben!