Múlt szombaton május 14-én, a Kossuth téren a Parlament előtt, ünnepélyes keretek között beiktatták Novák Katalint, Magyarország új köztársasági elnökét, aki az első női elnök hazánkban. A választás sikeres volt, egy intelligens, nagyon kedves és a hazájáért minden tehetségét, tudását latba vető személyiséget ismertünk meg eddig is benne.
Beszédében, többek között ezeket mondotta: „A magyaroknak, a XX. század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után, a XXI. században jobb, szebb, békésebb, gazdagabb és biztonságosabb életet kell teremtsünk.” „Magyarország nem semleges, az ártatlan áldozatok és az igazság oldalán állunk.” „A békét akarjuk megnyerni, nem a háborút.” Megismétlem: sikeres választás volt, az ország első embere egy nagyszerű hölgy, bízhatunk benne.
Május 16-án Orbán Viktort ötödször választották meg Magyarország miniszterelnökévé. Évekkel ezelőtt már írtam, hogy bármi is történjen a jövőben, Orbán Magyarország modern történelmének legsikeresebb miniszterelnöke. Sokan kinevettek akkor, sokan megtámadtak, lehurrogtak. Most kérdezhetném: kinek volt igaza? Beiktató beszédében a miniszterelnök majdnem mindent elmondott, ami a mai helyzetre jellemző és nekünk, magyaroknak fontos. Kiváló beszéd volt, mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el.
Két erős kezű vezetővel az élen reménykedhet-e Magyarország, és velünk az egész Kárpát-medence, sőt Európa, hogy megmenthető, ami menthető, vagy igaza lesz az angol Murraynak, és ez a mi keresztény civilizációnk, furcsán, szokatlan módon, de elpusztul?
Sokan kimondanak olyan igazságokat, amelyeket hivatalban lévő politikusok nem mondanak, nem mondhatnak ki. Megkísérlem a lényeget pontokba foglalni.
Nem összeesküvés elmélet, nem háttérhatalom vagy egyéb, hanem tény, hogy akik három bizonyos dolgot a kezükben tartanak, azok uralják a világot. Meglepő módon, de az egész pénzrendszert a bankokkal, a médiát és a fegyvergyártást egyazon erők irányítják. Megjegyezném, a FED nem az amerikai nép, hanem privát bankcsoportok tulajdona.
Az Egyesült Államok geopolitikai stratégiája a múlt század első éveiben formálódott, és lényege egy angol geográfus elméletében gyökeredzik, aki még 1904-ben azt állította, hogy aki uralkodik Eurázsián, uralkodik az egész világon. Ez a „rögeszme” azóta is politikai cél maradt, tanítják az amerikai tiszti iskolákban.
A lengyel származású, zseniális amerikai politológus Z. Brzezinski szerint új világrend van kialakulóban, amelyet az Egyesült Államoknak kell vezetnie Oroszországgal szemben. Itt lép a képbe Ukrajna, amely nélkül – állítólag – Oroszország nem lehet nagyhatalom, csak regionális hatalom. Ukrajnát tehát le kell választani az orosz érdekszférából.
A NATO kiterjesztése Kelet-Európa felé ennek a fenti célnak az egyik eszköze.
Bizonyítható, hogy a nyugati hatalmak, a britek, az USA, a franciák és németek külügyi vezetői 1991-ben Bonnban egyetértettek abban, hogy a kelet-európai országok (az egykori Varsói Szerződés tagországai) NATO-tagsága elfogadhatatlan. Ezt a tényt – ezt az ígéretet – az oroszok állandóan napirendre tűzik, a többit már ismerjük.
Az orosz katonai invázió Ukrajna ellen megbocsáthatatlan lépés volt, politikailag, erkölcsileg indokolatlan, meg kell állítani, békét kell kötni.
A NATO védelmi szövetség… nem szabad háborús katonai szövetséggé alakulnia.
A NATO nem az antant, és nem is válhat azzá. Ezt Orbán Viktor kihangsúlyozta beszédében, és ebben benne van a lényeg, amit a nyugati politikának ma követnie kellene.
Az Oroszország ellenes ún. gazdasági szankcióknak, embargóknak semmi értelme. Ezt szerte Európában, nálunk is, de még amerikai gazdasági szakértők is kihangsúlyozzák. Többet ártanak nekünk, mint az oroszoknak, ennek ellenére hetek óta ezen rágódik Brüsszel, kockáztatva, hogy gazdasági recesszióba taszítja Európát.
Az Egyesült Államok Oroszország és Kína ellenes, geopolitikai stratégiája egymás karjaiba kényszeríti a két hatalmat, és ha ezek összefognak, a Nyugat elveszett.
Mi lehet a mai, nagyon súlyos politikai, gazdasági és mondjuk így, ideológiai válságra a megoldás? Talán ha figyelembe vennénk azt az elképzelést, amit a nagy francia államférfi Charles de Gaulle már kihangsúlyozott, hogy Európa Lisszabontól Vlagyivosztokig egy hatalmas harmonikus gazdasági közösséget, Nagy-Európát képezhetne. Távlatilag, ebből egy nagy Eurázsia is lehetne, de nem Oroszország nélkül. Az Egyesült Államok maradhatna saját, két óceán közötti védett területén, és le kellene mondania az egypólusú világ egyeduralkodójaként elképzelt szerepéről.
A világbéke megteremtése tehát elsősorban Amerika, másodsorban az Unió, itt is inkább Németország kezében van, akik a két szembenálló nagyhatalommal, Kínával és az oroszokkal nem ellenségesen, hanem közösen, az egész Föld érdekeit szem előtt tartó megoldásokon kellene tárgyaljanak. A Föld közös hazánk, mindannyiunké, minden lakójának joga van egy normális, békés élethez.
Elképzeléseim talán utópisztikusak, de ha a sokat emlegetett és áhított eszményi társadalom nem is valósul meg, egy kis jóakarattal a nagyhatalmak részéről sokat javulhatna a világ sora.
Hozzászólások