Évzáró filozofálás

Az öregedő publicista, most a „szezon” végén töprengésbe kezdett, vajon mennyit segít, segített világunkon a filozofálás? Ezen eszmefuttatás is a filozófia körébe sorolható, így már eleve ítéletet hozhatok: sokat ez se segít, mert történelmünk azt bizonyította, hogy soha nem hallgattunk a „bölcs” szóra.

Előrebocsátom, hogy nem tanultam filozófiát, nem tartom magam szakértőnek a témában, csak „csipegettem” olvasmányokból, és csodálkoztam, hogy ennyi lángész mellett az emberiség miért él mégis bután.

Úgy emlékszem, első filozófiai olvasmányom még egész fiatalon került a kezembe, alig múltam tízéves, és inkább a szerző furcsa neve miatt vettem kézbe, címe is érdekes volt. A kínai szerző Lin Jutang A bőlcs mosoly című könyve apám íróasztalán feküdt, és beleolvastam. Apám mikor meglátta, nevetett, és valami olyasmit mondott: Fiacskám, te csak nevess bátran, még nem kell bölcs legyél. Akkor nem, de később elolvastam a könyvet, még éretlen voltam, de később is emlékeztem egy két gondolatára. Nem rég megtaláltam az interneten, készülök ismét elolvasni.

A kínaiak egészen másképp gondolkoznak, ezt tudjuk, de nálunk még nem divatos a keleti gondolkodás, pedig lassan meg kellene barátkozni vele. Nagyon korán egy jogakönyvet is elolvastam, ez a hatha joga „titkait” mutatta be, gyorsan meg is tanultam fejre állni, a haverokat is megtanítottam. Emlékszem, ez már Aradon a KG-ben történt, reggel az osztályban. IV.-sek voltunk, kedves Ficusom belépve, egy csoport fejen álló diáknak csak annyit mondott: Fiuk, így nem tudok órát tartani, még nem álltam a fejemen. Régi szép idők. A testtartások mellett a régi hindu gondolkodás is érdekes, magyar kutatók, mint például Baktay Ervin részletesen leírta az indiai életbölcsesség alapjait, az önmegismerés és önuralom tanát, amit a radzsa joga (a szellem jogája) tanít.

Miért eme visszatekintés? Talán, mert a keleti gondolkodás sokkal praktikusabb, mint a mi nyugati filozófiánk. Az életet szolgálja. 

Állítólag Szokratész mondotta volt, hogy egy valamit tudunk biztosan, hogy nem tudunk semmit. Akárkitől ered e gondolat, száz százalékban így van, és ha az ember közeledik a véghez, sok mindent megbán, sajnálkozik, de talán a legszomorúbb, hogy ebből a csodálatos földi világból, alig látott valamit, és a hatalmas ismeretek tára alig nyílik ki, mire belekóstolnánk, örökre becsukódik. A tanulságot ebből le kellene vonni. 

A nyugati filozófia másik érdekes gondolata, a francia Descartes-tól ered; Gondolkozom, tehát vagyok. Ez, ami minket, embereket kiemel, felemel az univerzumban, van tudatunk, gondolkozunk, és aztán döntünk, nem az ösztönök alapján, mint az állatok. De keveset gondolkozunk önállóan, engedjük, hogy mások gondolkozzanak helyettünk, és döntsenek sorsunkról. Az ember hajlik a könnyű dolgok felé, ami nehéz, azt kerüli. Pedig jó, ha sokat törjük a fejünket, és a bonyolulttal is megbirkózunk. (A sakkot, már az elemiben kezdeném tanítani.) 

Mit látunk ma? Pénzt kell szerezni, nagyon sokat! Az igazi jó élet a fogyasztással kezdődik, ha sok pénzünk van, mindent megszerezhetünk, élhetünk szabadon, élvezve a jelent, a földi javakat kihasználva! Liberalizmusról, demokráciáról hallunk egész nap, valójában a tömegeket manipulálják, irányítják láthatatlan politikai erők, akik a médiát is kézben tartják. Mikor jut eszünkbe, hogy ideje a többséget felébreszteni, kezdjen már saját magával valamit?!

Szóval panaszkodom. Talán kicsit általánosítok, de valami igazam van, mert az ember ma szinte mindenbe beletörődik, csak saját személyét és kényelmét ne háborgassák. Európa három éve ölbe tett kezekkel nézi, hogy a szomszédságában két testvérnemzet gyilkolja egymást, csak azért, mert valakiknek ez hasznot hoz. Közben imádkozunk, kérjük az Istent, hogy hozza el a békét szívünkbe, és az egész világra. Szép az imádkozás, de előbb segítsünk magunkon, aztán segít Isten is.

A Nyugat egyik legnagyobb gondolkodója, Immnuel Kant német filozófus, 1795-ben megírta Az örök béke című esszéjét. A béke véleménye szerint a JOG győzelme, a háború tehát jogtalanág.  A háború valójában nem sorskérdés, és nem az a fontos, hogy mit mutat a múlt, a rossz történelem, hanem mire tanít minket a JÓZAN ÉSZ! 

Kezdjünk végre saját zseniális gondolkodóinktól tanulni! Miért nyomtatjuk ki újra és újra Szókratész, Descartes vagy Kant műveit, ha nem tanulunk tőlük? És mi van Gandhi gondolataival?

Keleti, vagy nyugati bölcsesség, mindegy, csak nyissunk utat neki.

Most kinyomtatom Lin Jutang könyvét, és ha még lesz időm, ismét elolvasom, és újra fejre állok.