Évzáró jegyzet

A hosszú évtizedek során voltak nagyon rossz éveim. Tizenegy éves koromban például – 1944-et írtunk, a nagy háború legvéresebb, legszörnyűbb éve volt. A magyar főváros ostromállapotban, bombázás, éhség és rettegés. Akkor, mint gyermek még könnyen vettem a dolgokat. Tizenkét év elmúltával, 1956-ban, már idegenben, előbb örömrivalgás, aztán a gyász, a bosszúállás, üldöztetés, taktikázás, és belenyugvás. De akkoriban voltak szép napok is, hiszen hihetetlenül fiatal és bizakodó voltam. 2022-ről nincs, mint mondjak, világszerte hallani; pocsék egy év volt.

Mi történik tulajdonképpen, hova vezet az egész, milyen világ ez? A legnagyobb őrület, hogy a problémákat változatlanul erőfitogtatással, erőszakkal akarják megoldani. Három nagy állam, demográfiai, területi, illetve technikai fölényre, no és geopolitikai meggondolásokra hivatkozva, szuperhatalmi ambíciókat dédelget, makacsul, állhatatosan, nem ritkán erőszakkal. Az amerikai–kínai–orosz viszonyrendszer alakulása annyira rányomja bélyegét világunk politikai, társadalmi és gazdasági helyzetének fejlődésére, kibontakozására, hogy a „többiek”, az alárendelt nemzetek önállóan már lélegzeni sem tudnak.

Sokan, jogosan, Európát, az öreg kontinenst, nemzeteivel, sokszínűségével, és azzal, hogy végeredményben a világ kulturális tudományos és technikai felemelkedése innen indult el, a nagyhatalmakhoz sorolnák, ha nem is az első, de legalább a negyedik helyre. Az adottságok azonban nem elegendőek a felemelkedéshez. Európa ma erőtlen, erőforrásait és pénzügyi tartalékait nemzetközi nagyvállatok és bankok ellenőrzik, politikai döntéseit pedig Washingtonban fogalmazzák meg. Az Uniónak nincs önálló hadserege, a NATO „védelme” alatt áll, ami azt is jelenti, hogy háborús szituációkban nem lehetnek önálló elképzelései, így az ukrajnai háborúba – amely tulajdonképpen az Egyesült Államok és Oroszország proxy háborúja – Európának nincs semmilyen beleszólása. Pedig lehetne, mert ma már minden átlag polgár tudja, hogy ennek a háborúnak semmi haszna nincs, mindenki csak veszíthet. Ukrajna romhalmaz, már több mint százezer egészséges férfit öltek meg, Oroszországot kizárták Európából, az Unióban infláció, energiaválság, Kína selyemút terve álom marad, és a kezdeményező Amerika is rosszul jár, mert a jövőben egy kínai–orosz szövetséggel kell számolnia, amellett mind Ázsiában, mind Afrikában már elutasítják a Nyugat demokratizálási kísérletezéseit. Egyedüli nyertesek a fegyvergyárosok az ún. high-tech (csúcstechnológiai) cégek, és nem utolsósorban a média, hiszen ezrek élnek jól abból, hogy naponta kommentárok tömegével etetik a jámbor állampolgárt.

Ha egy diktatúra háborút indít, ott sok szava nem lehet a népnek. Ha elviszik katonának, le kell lőnie az ellenséget, akit nem is ismer. A demokráciákban, ahol a nép szava a döntő, egy háborúról nem lehet csak úgy, egyik napról a másikra dönteni. Oroszország autokratikus állam, ahol a hatalomgyakorlás „technikái” egészen mások, mit egy tisztán demokratikus államban. Az egy másik vitatható kérdés, hogy hol kezdődik az autokrácia, és hol fejeződik be a demokrácia. 

Év végi spekulációmban most odáig jutottam, hogy feltegyem a kérdést, nálunk, az ún. valódi, stabil nyugati demokráciákban hol, és kik döntik el a háború és a béke kérdését? Vajon az ukránok, lengyelek, magyarok, németek és a többiek, akarták ezt a kelet-európai vérontást? Európa konzervatív, jobboldali médiái „háttérhatalmakról”, meg „pénzhatalomról” beszélnek, akik kezében a világ, ők irányítanak mindent, és így tovább. Lehetséges, de én nem lovagolok összeesküvés-elméleten, amit látok, csak azt hiszem, és erről írok. Tény, hogy a régen világszerte becsült demokrácia a végéhez közeledik, mert egyszerűen nincs, eltűnt, nem alkalmazzák, mert nem lehet, alkalmatlan a nehéz problémák megoldására.

Ha megkísérelnénk, és megkérdeznénk az embereket az Unióban a most dúló háborúról, és a kísérő jelenségekről, vajon milyen eredményt kapnánk?! Ez hasonló lehetne, mint a magyar konzultáció, amely inkább tanácskérést jelent, én inkább őszinte véleményt várnék, tehát:

Tudom nem lesz ilyen körkérdés, de azért felelni lehet!

Ezek voltak szent karácsony másodnapján a gondolataim, mikor rádöbbentem, hogy pár nap múlva egy új esztendő kezdődik, és  jövőnk teljesen bizonytalan. Persze volt már ilyesmi életemben, mindig sok volt a kérdés, de most valahogy még komolyabbnak, még nehezebbnek tűnnek a problémák. Talán az öregséggel jár mindez, vagy Ti is így vagytok vele?

Mindenkinek kívánok egy igazán boldog új évet!