Volt idő, amikor a román állampolgár oda volt, meg vissza, ha importtermékhez (vagy exportból visszamaradt, számára tkp. jó minőségű, de valamiért visszautasított termékhez) juthatott: a külföldi áru – a szolgáltatásról akkoriban még nemigen tudott – magasan „verte” a hazait, lehetett az import áru bármilyen (akár silány) minőségű, csak jobb – vagy annak vélt – volt, legalábbis számára, a belföldön előállítottnál.
Sokan emlékeznek rá – a fiatalok szerencsére nem –, hogy a nyolcvanas években (a múlt évezredről beszélek) az albán gyártmányú margarinért, amikor hazai vajat csak havonta tízdekánként „utáltak ki” – a hazai ehetetlen volt – hatalmas sorok kígyóztak „osztáskor”, amíg a szűkös készlet ki nem fogyott.
***
A teljes anyagot a Nyugati Jelen régiós napilapban olvashatják.
Az előfizetési feltételekről a 0257/280-751-es telefonszámon lehet érdeklődni.at ígér.
Hozzászólások