Exportok

Az export magyarul kivitel. A kifejezést elsősorban az árura használjuk, de létezik tőke-, szürkeállomány-, sőt ideológia-kivitel is. Ez utóbbit a szocializmusa atyjának tartott forradalmár, Vlagyimir Iljics Lenin elvtárs találta ki, amikor Oroszföldön hatalomra került. (A fiatalabb generáció részére: Lenin volt 1917-ben az orosz proletárforradalom évtizedeken keresztül idealizált, sőt istenített „humanista” vezetője.)

Az időközben napvilágra került dokumentumok alapján viszont 1919–1924 között, az általa vezetett bolsevik államban mintegy 25 millió polgár vesztette életét. Közülük jelentős hányadot tesznek ki a nélkülözésekbe  belehalt civilek. Az éhínség, a hideg, a betegségek, no meg a polgárháború miatt és az elrendelt, a lakosságot megfélemlítő százezres nagyságrendű kivégzések miatt.

Történt mindez miközben az ateista kommunisták a templomokból elrabolt hihetetlen mennyiségű műkincset (aranytárgyat, ikonokat) külföldön értékesítették. Ugyanakkor, a háborút követő években az oroszországi gabonaszállítmányok biztosították a nyugati lakosság ellátását. Mert Lenin világforradalmat akart kirobbantani, ezért a befolyt sokmilliós valutából támogatta a külföldi államok kommunista pártjainak felforgató tevékenységét. Egy levélben harcostársát, Joszif Viszárionovics Sztálint értesítette, hogy legközelebb Olaszországban szándékozik szocialista forradalmat kirobbantani, de ahhoz Magyarországon, s talán a cseh államban és Romániában is győzelemre kell segíteni a kommunistákat. Tudjuk, ez csak Magyarországon (balszerencsénkre) sikerült néhány hónapra.

A forradalom exportját az egykori Szovjetunió évtizedeken keresztül megpróbálta Afrika és Ázsia sok, illetve Dél-Amerika több államában. Szerencsére sikertelenül, bár több helyen is csak véres harcok árán tudták a kísérleteket meghiúsítani.

Nos, ezt az ideológiaexport-modellt vette át az Egyesült Államok is. Az amerikaiak a saját demokráciájukat szeretnék „ledugni” a kiszemelt országok torkán. 1950 óta a világ húsznál több országában amerikai bombák tízezrei „üzenték” a demokráciát. Észak-Koreától kezdve… Soroljam? Irak, Szerbia, Afganisztán, Szíria, Líbia, hogy csak az utóbbi évtizedek legjelentősebb katonai beavatkozásait említsem. Azokat, ahol a helyi kialakult törvényhozási, kormányzási szokásokat cseréltették vagy akarták felcseréltetni egy, a helyi társadalom számára idegen, Amerika-barát rezsimre. S a legtöbb helyszínen mi maradt utánuk? Szétbombázott ország, szétzilált gazdaság, mint Libanonban, Irakban és Szíriában, jelentős életminőség-zuhanás, mint Líbiában, és egy szélsőséges fundamentalista katonai vezetés, mint a tálibok irányította Afganisztánban. Ha ezekben az országokban egy közvélemény-kutatást tartanának, a lakosság elsöprő többsége a korábbi, az amerikai beavatkozás előtti helyzet visszaállítására szavazna. Legyen az akár Szaddam Huszein vagy Kadhafi nevével fémjelzett diktatúra is.

Azt hiszem, hogy a Föld egyre több polgára ébred rá arra, hogy az amerikai demokrácia erőszakos bevezetése nem megoldás a legtöbb érintett ország esetében. A kommunizmustól évtizedeken keresztül úgy féltek a nyugatiak, mint a sátántól. Az amerikai demokrácia-export is hamarosan hasonló sorsra jut világszerte.

Ha már nem jutott!