Pár héttel az új esztendő előtt, most, a Mikulás és karácsony közötti időszakban, amikor kedvező híreket várnánk a hatalomtól, rosszabbaknál rosszabbakat kapunk.
Kezdenek hozzászoktatni minket a gondolathoz, hogy 2011 még rosszabb lesz, mint az idei esztendő, pedig annak idején, amikor a közszféra alkalmazottainak fizetését és jövedelmét megnyirbálták, még esküdöztek arra, hogy a megszorító intézkedések csak ideiglenesek, december harmincegyedikéig tartanak.
Nem feledjük: az RMDSZ is azt hangoztatta, hogy ha a megszorításoknak nem sikerül véget vetni, az év végén kivonul a kormányból.
Most pedig azt akarják lenyeletni, hogy még a 740 lej feletti, amúgy is nevetséges nyugdíjak után is egészségbiztosítást kell fizetni, pedig a nyugdíjak csökkentését tavaly az Alkotmánybíróság megakadályozta. Băsescu elnök azonban nem hagyja magát: tervét minden áron keresztül akarja vinni, s a kormány cinkos abban, hogy ehhez törvényes bűvészkedési módszereket talál.
A gyes két évről egy évre való csökkentése is olyan intézkedés, amely a végrehajtó hatalom inkompetenciáját bizonyítja, hiszen itt már nem csupán a jelenlegi nemzedékek érintettek, nem is a régebbiek, melyeket tehernek tartanak, hanem a még meg nem született jövő nemzedék is, amely így talán meg sem fog születni.
Egyre fásultabban, elkeseredetten hallja a kisember e rosszabbnál rosszabb híreket, s már nem is legyint rájuk a Ceauşescu korszakból ismert lemondással, hogy „csak rosszabb ne legyen”, hisz látja, a saját bőrén érzi, s tudatják is vele, hogy jövőre még rosszabb lesz.
Az őszi, kezdetben ígéretesnek indult tiltakozó akciókba, úgy látszik, az emberek is, a szakszervezetek is belefáradtak, hangjuk alig hallatszik fel a hatalmi palotákig, továbbra is igaz marad a mondás, mely szerint a puliszka nem robban.
Az ellenzék is tehetetlen: ahelyett, hogy a közös cél érdekében összefogna, egymást eszi, s azon vetélkedik, hogy ha a hatalmi tűzhöz jut a legközelebbi választásokon, ki legyen a prímás, s ki jusson csak kisebb szerepekhez és apró morzsákhoz.
A hazai magyarság elitje sem képes másfél milliós népességét közmegelégedésre képviselni, s aligha valószínű, hogy a tervezett új néppárttal, az immár harmadik hazai magyar párttal ez sikerülhet.
Jobb hírek reményében egyelőre csak aggódásainknak adhatunk hangot.
Hozzászólások