Felelősségvállalás

Ügyes húzásnak bizonyult Emil Boc lépése, amikor egyértelmű válaszért fordult az alkotmánybírósághoz: folytatható-e a kormány felelősségvállalása a tanügyi törvény kapcsán vagy sem?

Nos a taláros testület úgy döntött, hogy igen, folytatódhat az eljárás, noha néhány héttel ezelőtt még jogtalannak minősítette azt. Csakhogy az akkori döntés, pontosabban annak indoklása igen ellentmondásos volt, legalábbis annyira, hogy az ellenzék is, a hatalom is álláspontjának megfelelőnek olvashatta.

Tehát a kormány legálisan folytathatja eljárását, s a tanügyi törvény a kisebbségeknek kedvező formát ölthet. Az alkotmánybíróság pedig magyarázkodhat saját döntései „nem, nem is meg igen is, igen” következetességével kapcsolatosan. Ha már egyáltalán számot kellene adjon döntéseiről. De hát Romániában az alkotmánybíróság senkinek sem tartozik felelősséggel, sem a parlamentnek (mint a kormány), sem a választópolgároknak (mint a parlamenti pártok).

A talárosok döntése megerősítette a kormánykoalíciót. Emil Boc nyomban csatlakozott Markó Béla kezdeményezéséhez, hogy menesszék a szenátus éléről Mircea Geaonăt, amennyiben az továbbra is késlelteti a felelősségvállalási procedúrát. Az ellenzék viszont nemigen örvend saját bizalmatlansági indítványának, mivel annak esélyei nem túl kecsegtetők.

Jóllehet a tanügyi törvény kényes dolog, a kormány – főleg az RMDSZ szorgalmazására – ragaszkodik hozzá, az ellenzék viszont hajthatatlan ellene. Tétje ugyanis jelentős, korántsem a földrajz és történelem kisebbségek nyelvén való oktatása miatt. Sőt, ez csupán az RMDSZ-nek fontos, az ellenzéket aligha érdekli komolyan. De nagyszerű ürügy személyes érdekeik leplezésére. A kormány változata tiltja például a rektori és parlamenti képviselői tisztségek halmozását, korlátozza az egyetemeken elharapódzott nepotizmust is. Ecaterina Andronescunak, például, vagy rektori, vagy képviselői tisztségéről kellene lemondania. Évek óta mindkettőt betölti, a velük járó kiváltságokkal együtt. Főállásban.

Csakhogy ennek nyílt kimondása kínos lenne a lakosság előtt. Sokkal kínosabb, mint a magyar kártya kijátszása.