Manapság millió dolgot fel lehet, legalábbis fel lehetne mérni – a mobiltelefonunk földrajzi pozícióját, például, és persze azt, hogy mit beszélünk rajta.
Erről nincsenek adatok, vagy hozzáférhetetlenek a nyilvánosság számára. Vannak azonban felmérések számtalan másról Romániából, ugyanúgy, mint a világból – már persze azokról a tájairól, ahol a „demokratikus hatalom” (melyik mondja magáról, hogy nem az?) megengedi. Manapság Romániában meg lehet kérdezni a polgártól: hogy érzi magát. És a válasz: köszönöm, rosszul.
Hogy is érezhetné magát az, aki a következő öt esztendőben megváltoztatná munkakörét, mert rosszul fizetik? Ám aligha gondolja végig, hogy ha X állást cserél Y-nal, attól ketten összesen nem fognak többet keresni, s vagy egyik, vagy mindkettő továbbra is elégedetlen lesz. Némileg meglepő, hogy a harminc éven aluli fiatalok az elégedettebbek, s az idősebbek vélik úgy, hogy annak idején rosszul választottak. A hazai egyetemi végzettségűek háromnegyede ezt hiszi! Az meg egyenesen aggasztó, sőt tragikus, hogy a többség azt vallja: bármennyit dolgozna, szabadidejét, barátaival fenntartott kapcsolatait stb. is feláldozná egy igazán jól fizetett állásért. Hát idáig jutottunk…
Egy másik közvélemény-kutatásból az derül ki, hogy honfitársaink – nyilván, akiknél itthon minden kötél szakadt – már 200-300 euróért is elmennek külföldi munkára, ha ahhoz koszt-szállás is jár. Mert itthon a kicsi is kisebb, mint másutt: a romániai egyetemi végzősök kezdő fizetése feleakkora, mint azonos helyzetű társaiké Lengyelországban vagy Magyarországon, s mintegy ötször kisebb, mint Németországban vagy Nagy-Britanniában.
A mostanában napvilágot látott felmérések között a legmegdöbbentőbb arról szól, hogy a hazai lakosság jó kétharmada megadta magát, már nem remél, nem is küzd sorsa jobbra fordulásáért, már csak a hatalomtól és a kormányzattól várhat változtatást.
Arra a kérdésre nem tud hitelesen válaszolni semmilyen felmérés, hogy lesz-e élhető élet Romániában az elkövetkező években.
A lakosság nagy része szerint nem.
A kormány szerint igen.
Csakhogy a román állampolgárok zöme – ezt számos, ha nem számtalan közvélemény-kutatás igazolja –, nem hisz a hivatalos álláspontoknak, s pláne nem, ha azok optimisták.
Hozzászólások