Feszültség

Komoly feszültséget okozott a kormánykoalícióban és az RMDSZ-ben is az oktatási törvény alkotmánybíróság általi elutasítása.

Az RMDSZ számára ez volt a kormányzás egyik fő célkitűzése, megtorpedózását nem nyelheti le egykönnyen. A parlamenti vita ugyanis sokáig elhúzódhat, Markóék éppen ennek kiküszöbölése miatt kardoskodtak a felelősségvállalás mellett, amit a PD-L elfogadott.

Tulipános berkekben egyesek hátba szúrásnak tekintik a talléros testület döntését, főleg, hogy a mérleget átbillentő szavazatot az államelnök által kijelölt alkotmánybíró hozta. Felsőbb utasításra cselekedett volna, vagy saját személyes érdekeit tartotta szem előtt? Az új oktatási törvény ugyanis korlátozza az egyetemi katedrák és a közméltósági tisztségek halmozását, jó néhány alkotmánybíró pedig éppen ilyen helyzetben van.

Nem tudni mi okozhatta az elutasító döntést, egyik mozgatórugó sem zárható ki teljes biztonsággal. Tény, hogy az Alkotmánybíróság többször vétózta meg a kormány elképzelését. Legutóbb a nyugdíjak 15%-os csökkentését utasította el, szintén egy szavazat különbséggel. Akkor a döntő szavazat az RMDSZ által jelölt alkotmánybírától jött, s emiatt akkoriban egyes PD-L-sek a tulipánosok árulását említették. Csakhogy az akkori döntésre sincs semmilyen bizonyíték, hogy politikai nyomásra született volna.

Hogyan tovább? A Markó Bélával és Emil Boc-kal folytatott tárgyalások után az államelnökúgy véli, hogy a koalíció túléli a nézeteltérést.

Az RMDSZ-ben sokan morgolódnak, eddig is kifogásolták a népszerűtlen intézkedéseket hozó kormányban való részvételt. Főleg a Székelyföldön, ahol a magyar iskola, anyanyelv, kultúra stb. biztos pilléreken áll, s a lakosság inkább a gazdasági szempontok alapján értékeli az RMDZS politikai tevékenységét. Ellenben a szórványban a magyarság nemzeti önazonosságát szolgáló intézmények politikai támogatásra szorulnak, ezért fontos a kormányszerep.

Markó Béla eddig ügyesen lavírozott a két irányzat között, most viszont kérdésessé vált, sikerül-e megtartani az egyensúlyt.